Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

Ezeket fekvésük szerint beszterczebányai, briznai stb. hegyeknek nevezik. Jó legelők vannak rajtuk, melyeken olyan fű terem, mely a juhokat minden betegségtől megóvja, tejüket megjavítja. A Sucha hegység Zólyom és Liptó határhegysége. Itt hosszú hegylánczok húzódnak, melyeket az aljukban fekvő falvak szer nt neveznek koritniczai, niezi- brodi, lchotsi stb. hegyeknek, környékükön nagy viharok uralkodnak. 1704-ben, midőn Szepesbe utazott, maga Bél is járt itt és gyönyörködött a pompás kilátásban, mely e hegyekről nyílik.

Keletre a briznai, vagy breznóbányai hegyek vannak, melyekről a Garam foly le, úsztatnak is sok fát rajta. Kis-Hont határán egy alacsony ága húzódik e hegyeknek, lejtőit inkább legelőknek használják és itt készül a híres brinza túró, melyről a hegy is nevét vette, a végső ágát Dielinek nevezik. Keletre van még a menedékesebb Hrochoti hegy. Utánuk az osztrovai, detvai hegyek következnek rengeteg őserdőkkel. Az Osztrovszky éles ormairól kapta nevét, legmagasabb Vigles váránál. A török időkben 100 gyalogosból álló őrség volt itt, különösen a pribékek üldözésére kirendelve; igy nevezték azokat, kik a törökök számára embereket raboltak. Nógrádnál a lapát alakjáról elnevezett Lopaty hegység a határ. Nyugat felől van a Hermanecz Turócz határán, a Nagy-Hegy, a Körmöczi- és Király hegység. A déli hegységek alacsonyabbak és az illető falvak nevét viselik, melyek mellett emelkednek.

Ezek voltak a határ-hegységek, utánok áttér a belföldi hegyek tárgyalására. Nagyobbára ércztartahnuak és főleg a bányahegységeket sorolja is fel; de ezeknek nagy része és az előbbiek közül is sok hegy a Zólyommegyéhez adott térképen nincs megjelölve. Külömben a bányahegységek, mint emelkedések oly jelentéktelenek, hogy feltüntetésükre sokkal részletesebb térkép kellene. Ily belföldi hegyek a Beszterczebá- nya szomszédságában levők, innen északra a Baran, az „Urak-Völgye“, Richtergrund, Sandberg stb. A Borova-Hora azért nevezetes, mert itt olyan aranyat találtak, mely a földből nőtt ki. Tollius (Epistolae itine- rariae), ki látott ilyent, leírja ezt a csodát és Bél vitát kezd a fölött, hogy miként lehet megfejteni ezt a természeti tüneményt.

A megye főnevezetességét érczekben való gazdagsága képezi, de az erdőkben nagyon számos a mindenféle vadállat is. Folyói közül a Garam Gömörböl jön, többi vizei a Besztercze, Szlatna és Karpona. Vigles alatt van az osztroszki savanyú-forrás, melyből 1708-ban maga Bél is ivott; nevezetesek még a Zólyom környékén levő források, a ribáriak, stb. Az „Urak-Völgyében“ levő víznek olyan természete van, hogy a vasat rézzé változtatja. Szoktak vascsészéket ebbe a vízbe tenni; mikor aztán az átváltozás megtörtént bearanyozzák és közepére ezüst71