Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

arról, mi Pozsony sorsával összefügg, vagy a mi a városban történt így a bécsi békét, a Bethlennel való nagyszombati egyezséget, a tár­gyalások menetét, a kiküldött békekövetek névsorával, az általuk sza­bott békeföltételekkel kibővítve beszéli el. Bethlen Gábor harczait, mint a melyek Pozsonyig is terjedtek, az ő békealkudozásait szintén bőven találjuk e részben elbeszélve. Hoszszasan le van írva Érsekújvárnak a török által való ostromoltatása és bevétele; végre a töröknek Bécs elleni sikertelen ostroma után Pozsonynak nincs többé oka rettegni a törököktől s az utolsó Rákóczi felkelés alatt is a császárhoz hű marad­ván, ezután a békét élvezi. „Pozsony város kiváltságairól és nevezetességeiről“ szól az ötö­dik szakasz hét fejezete. „Nem egy kiválósága van Pozsony városának, nevezetességei pedig oly nagyok, hogy Isten jósága folytán, mindazt mikkel egykor több város büszkélkedett, az egy Pozsonyba halmozták össze“ — mondja Bél Mátyás. — A város ezen fellendülését a mohácsi ütközettől lehet számítani, ennek a következménye, hogy a királyi koronázásokat Fehérvárról, a király székhelyét és kincstárát Budáról, az országgyűléseket Pest mezejéről, a koronát Visegrádról, az érseket Esztergomból, mind Pozsony fogadta falai közé. S ekkor „úgy emelkedett ki a többi város közül büszke fejével, mint a nyúlánk cziprus a bokrok közül.“ Ezért mindezen nevezetes dolgokat a város leírásába fogja foglalni. Az első fejezet, a 281 —319-ik lapokon a Pozsonyban történt királyi koronázásokról szól. Az első koronázás 1563-ban folyt le, midőn I. Ferdinand Miksát Pozsonyban megkoronáztatja. A 281 —297-ik lapon irja le az ünnepségeket; ezeket megelőzőleg összejöttek a rendek is a városban, követeket küldöttek az uralkodóhoz, meghívták Pozsonyba és óriási előkészületeket tettek fogadtatásukra. Leírja Miksa megérkezését, a koronázást a Szt.-Márton templomban s még az ezt követő lakomá­ról sem feledkezik meg. Ezt követte másnap szept. 8-án a királyné koronázása. Látjuk, mily részletezve ir az első koronázásról Pozsony­ban, de a következő koronázások is bő részletességgel vannak meg a miiben. Leírja Rudolf koronázását 1572-ben, II. Mátyásét 1608-ban, II. Ferdinándét 1619-ben, midőn a villám leütött a korona őrzőhelyére slb. Ismét nagyobb részletességgel beszéli el 111. Károly koronáztatását 1712-ben máj. 22-én. Megérkezve Spanyolországból országgyűlést hiv össze, visszahozatja a koronát is Bécsből. A rendek nagy pompával fogadják a királyt, ki bevonulván a városba, Keresztély Ágost prímás megkoronázza. Ezután következik a lakomának, a nép vigadásának leírása, említi, hogy ekkor elevenítették fel újra az ökörsütés szokását is. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom