Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901

szavammal erösitve ezennel át is adom neked, kedves öcsém s általad az egész nemzetnek, úgy mint kinek hűségében leli'szivem legfőbb vigasztalását és gazdagságát.“

Két körülmény teszi nevezetessé azt a napot, melyet ma ünnepiünk.

Egyik, hogy a Habsburg házból származó uralkodók közül V. Ferdinánd volt az első, a ki bár röviden, de magyar nyelven szólt a nemzethez, úgy a trónfoglalásakor, mint ezen alkalommal. Több, mint háromszáz évnek kellett lejárni s ugyanazon családból a 14-ik uralkodónak kellett következni, mig a nemzet megérte azt, hogy a trónról, a magyar trónról magyar nyelven szólott hozzá királya. Ha más egyebet semmit se jegyezhetne is fel a történet e napról, csak ez maga is, eléggé megérthetövé tenné a szokatlan örömet és lelkesedést, melyet a királynak ezen eljárása az országban támasztott.

De még nevezetesebbé vált ez a nap azon törvényeknél fogva, melyek akkor szentesítést nyertek s melyeket fentebb elé is soroltam.

Ezen törvények életbe léptetésével egészen uj korszak kezdődött hazánkban. Az a bibliai mondás: „A régiek elmúltak, ime mindenek megújultak“, sehol találóbban nem alkalmazható, mint hazánk ezenkori napjaira.

Mondhatja valaki, hogy most 5T év után is még nem minden lett valóság, a mit akkor hittek és reméltek. Igaz, hogy Mátyás király korától a mohácsi vészig sülyedni az országnak 36 év is elég volt, de nem kell feledni, hogy mikor a javítás, alkotás, fejlődés útjára lép valamely nemzet, akkor a siker elérésére és biztosítására több idő szükséges. De országunk és nemzetünk állapota eme félszáz év alatt is javult és fejlődött s hogy minő mértékben javult és fejlődött, azt egész teljességében csak azok értik meg, a kik látták a régit s látják az uj időt is; a külömbséget kimutatni nem nehány percznyi emelkedés, hanem évekre terjedő tanulás és vizsgálás feladata lehet.