Református Kollégium, Marosvásárhely, 1900

minket még szorosabban össze a nemzeti érzés. A kik mintegy talajból, egy légkörből, ugyanegy vallásos alap érzelemből, ugyanegy nemzeti tudományból vesszük táplálékunkat, arra kell törekednünk, hogy majd akkor, a mikor ti a társadalomnak számot tevő munkásai lesztek, a minőknek nevelni akarunk, ezt az összekötő kapcsot annyira erősítsétek itt, hogy majd a nemzeti társadalomban, mintegy varázserejü szóra, mindig éber fülekkel legyetek készek együtt működni a nemzeti géniusz kiáltó szózatára.

Mi megfogunk tenni mindent, hogy ti olyanok legyetek, a milyeneknek reményünk óhajt. Tinektek is meg kell tennetek mindent. A jóérzésnek, a tisztesség érzetnek bele kell oltva lennie minden fiatal szívbe. Nem hiszem hogy volna egy is közöttetek, bármily kicsiny legyen, a ki ne tudná azt, mikor rosszat tesz. De azt is fel kell tennem, hogy a rosszat szántszándékkal talán egyik sem teszi. A mi hiba lehet, az csak az akarat hiánya, a feledékenység, vagy megfeledkezés, egy kis könnyelműség. Épen ezért ha büntetünk, nem megtorlásról van szó, hanem figyelmeztetésről. Tgv vegye mindenki részünkről azt a szigort, a melyet néha-néha alkalmaznunk kell.

A zsarnok vagy a kényúr veszszejét, a rabszolga lánczot, soha se csókolja senki, de az édesapa, az édesanya fenyitö kezét haló óránkban is áldólag emlegetjük. E kollégium törvényei, rendszabályai, ha korlátoknak is tűnnek fel talán előttetek, később majd visszatartó anyai karoknak tűnnek fel; a mi fenyítésünket pedig úgy vegyétek, mintha édes atyátoktól jött volna. így megfogjuk érteni mindig egymást.

Kollégiumunk a jelen tanévvel áldozat árán is létesítette az együttétkezési intézményt. Mint minden ilyen intézmény, csak szigorú renddel és pontossággal tartható fenn. Nem csak arra szolgál, hogy a mindennapi élelemről gondoskodás legyen, hanem arra is, hogy megtanuljatok együtt élni, megtanuljatok egymás iránt elnézéssel, türelemmel lenni, és megtanuljatok mindennapi cselekményeitekben rendet, tisztaságot tartani.