Református Kollégium, Marosvásárhely, 1898
107 a te finom distinkczíóid? hová lett a te értelmed világa? a mely mellett az ügyek bonyolódott szálait szét tudtad fejteni, megtalálva a kezdetet, megmutatva a véget az igazság kimondásában, a melylyel szolgáltál az embernek! hová lett a te hited a te egyházadban, a te buzgalmad a te templomod iránt, a melylyel szolgáltál az istennek? Ne kérdjük a halottól, mert az néma marad örökre, de megfelelnek rá az esőt harmatozó futó felhők—megfelel egy kicsiny esöcsep: egy csepp viz voltam, lefutottam a végtelen óceánba, utamban hordtam homokot, öntöztem virágot, mint pára kerültem vissza, részem volt a szivárványban; a homok elvegyülhetett a virág el hervadhatott, a szivárvány szélfoszolhatott, de azért mint a patak gyöngye, mint a virág harmatja, mint párabuborék mindig ugyanaz a vízcsepp maradok örökre, a ki voltam örökké. Oda kerültél elköltözött lélek abba az ismeretlen vég- hetetlen óceánba. De a te pályafutásodat e földön nem csupán az a hant fogja jelezni, mely koporsód fölött domborul ott van és él a te munkád és életed, abban a hatalmas mederben a melyben a magyar igazságszolgáltatás halad, a melynek medrét te is mélyítetted, a melynek zátonyait te is segítetted szétvonni, a melynek tisztaságát te is emelted. Mély értelmed, igazságszereteted segített fehérre mosni az igazság géniuszának iszapos ruháját, hogy abban a fényben ragyogjon, mely nemzetünk erkölcsi léteiének első feltétele. Ott van a te lelked a te életed anyaszentegyházunk ama háromszázados fájának intézetünknek öntözésében, virágoztatá- sában. Ott van te lelked, a te életed ama szirvárványos édes emlékezetben a mely átragyog a gyász borúján, a mely testvérid, rokonid, barátid, pályatársaid lelkében visszacsillámlik. Isten veled! s ha más alakban is de visszavárunk.“ Végül szintén kegyelettel és baráti szeretettel kell megemlékeznünk, Vass Tamás marosvásárhelyi ev. ref. lelkész elhunytáról. Kollégiumunknak hosszú éveken át egyik szere
