Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

4

ország minden igaz hazafia ünnepet ez évi husvét hétfőjén vagy a közeli napokon és azért jöttünk mi is ez almamater szürke falai közé, a felvilágosodás szabad csarnokába.

Ide jöttünk ünnepet ülni 50-ik évfordulója alkalmából ama nagy törvényeknek, melyeket 1848. márczius 15-ike e három szóban foglalt össze, mint hármas ikreket: személyszabadság, testvériség és egyenlőség.

Nagy napja 1848. április 11-ike Magyarország népének^ mert ama nap egy királyi névaláírással ledöntötte mindama áthághatatlan, merev válaszfalakat, melyek jobbágy és ur, nem nemes és nemes, köznemes és főnemes között évszázadokon át fönnállottak ázsiai és európai ősi szokás szerint. E napon váltak törvénynyé ama nemzeti közóhajtások, melyek 1848 márczius 15-én alakot öltöttek s a pesti lelkes ifjúság körében megszülettek.

Az 1848. április 11-én királyi aláírás által legfelsőbb jóváhagyást nyert, illetve szentesített magyar törvények mélyen bevilágítottak Hazánk középkori jogrendjének és állam szerkezetének sötét és csak kiváltságosak által megközelíthető tömkelegébe. E tömkeleg összeesett s magával ragadta az egész rendi alkotmányt, mely nyűge volt a nemzetnek. Mint az aranka szálai a behálózott növény szövését úgy gátolák a rendi intézmények a nemzet anyagi és szellemi szabad fejlődését.

E rendi alkotmányt a magyar nemzet magával hozta részben ősi honából a honfoglalás alkalmával mai hazájába, részben átvette a szomszédos népektől idegen királyainkkal és környezetükkel együtt s közel 950 év kellett ez alkotmány egyvelegnek arra, hogy a nemzet anyagi és szellemi erején átszürödve megtisztuljon és üdvös törvényekké jegecedjék. Ez értékes kristályok egy rövid hónap alatt, azaz 1848. márczius 15-töl április 11-ig alakultak ki oly tökéletesen, hogy 17 évi kíméletlen koptatás sem vala képes értékükből semmit levonni s a mai államszerkezetnek és jogrendnek valódi drágaköveit képezik. Államszerkezetünk e drága köveinek