Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

107

sabb kérdéseket is csak megemlíti, a helyett, hogy azokat részletesebben megfejteni, kidomborítani törekednék. Ennek oka pedig az, hogy a mint munkájából kitűnik, Schillernek eme kiváló müvére vonatkozó gazdag irodalomból, úgy szólva, nem ismer semmit. Csupán egyetlen müvet említ, mint forrás munkát. Azonban ez sem tekinthető forrásmünek, de aztán ennek a munkának nemcsak szelleméhez, hanem betűjéhez is erősen ragaszkodik. Ebből magyarázható meg aztán, hogy a pályamunkában több helytelen, téves állítás, nézet fordul elő, s aztán germánizmusokkal is teli van az egész munka. Ha pályázó legalább a Teli Vilmos-ra vonatkozó magyar tanulmányoknak csak egy részét olvasta volna is el vagy bár Heinrich Gusztávnak a Teli Vilmoshoz írott jeles Bevezetését tanulmányozta volna, akkor a fennebb említett hibák nagy részéi, lehet, kikerülte volna. A fennebbi hibákon kívül a pályamunka különben is csekély értékéből sokat levon a munkában előforduló sok nyelvtani és helyesírási hiba. A munka kiállítása különben tűrhető. Ezek alapján e pályamunka jutalomra nem érdemes.

A másik pályamunka a VII. számú, melynek jeligéje:

„Zum Werke, das wir ernst bereiten,

Geziemt sich wohl ein ernstes Wort;

Wenn gute Reden sie begleiten,

Dann flicszt die Arbeit munter fort.“ Schiller.

Az előbbinél jóval terjedelmesebb munka. Az érdekes és jellemző bevezetés után a dráma rövid ismertetése találó és vonzó. Teli szereplésének és jellemzésének rajza jól és ügyesen sikerült. Bár pályázó forrásmunkáit nem említi, de a munkájából látszik, hogy az ide vonatkozó, gazdag irodalomból több munkát tanulmányozott s azoknak a pályakérdésre vonatkozó részeit helyes érzékkel választotta ki és használta fel. Általában az egész munka arról tanúskodik, hogy pályázó a kérdést helyesen fogta fel és részletesen, alapos ta