Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895

Mi tartott meg ezen éven át?

ÜNNEPI BESZÉD.

A kollégium millennárís ünnepélyén, 1896. junius 10-én, tartotta:

BE DÜHÁZI JÁNOS, tanár.

Akkor, ti mikor az ivadék, a melyhez én is tartozom, született, gondtalan gyermek és ifjú éveit élte le, mint ti most nemes tanuló ifjúság! akkor ennek a mi édes magyar nemzetünknek mindene, a mi megmaradt, egy fájó, bús emlékezet és a reménynek egy messziről csillogó halvány sugara volt. Ennyi maradt meg, a midőn majdnem ezerévi lohogás után egy utolsó hatalmas dicső lángban tört ki, a mely bevilágította az ég keletét. A honszeretet azután csak mint zsarátnok izzott elborítva a ráterült haitid rétegtől. Hallottuk atyáink ajakán a kétségbeesés hangját, hallottuk a mint busán sóhajtották el a költő szavait, a melyeket a vándor gólyához intézett:

Neked két hazát is adott végzeted,

Nekünk csak egy volt, az is elveszett.

A végtelen idő tengere alig rakott le az emberi történelem tahijára egy ember öltönyi vastag réteget, még élünk mi, ama szomorú múltnak tanúi: élünk és élni, virulni látjuk azt a hazát, a mely veszni látszott egykoron.

1*