Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895
13 egy eszmét sírba nem tettek, soha egy gondolatot meg nem öltek. Nemzetünk felébredett, a lejekre 'pünkösdi láng szállott alá, a nyelvek megoldódtak, a tollak perczegését isteni kéz vezette és elérkezett ama választott idő, az újjászületés ideje. Száz éves álmából felébredt a nemzet s a testvériség, egyenlőség, szabadság proklamáeziójával ismét belépett a c.zivili- záczió sodrába. A nemzet határozott sorsa felett, küzdött, mint oroszlán, és az ezer év bosszú történetén át tetteiben sohasem csillogtatta oly fényesen őseitől öröklött két erényét, a. mely fenntartotta századokon át, mérhetetlen haza és szabadságszere tétét. * Ismét bukott a nemzet, de erkölcsileg győztes maradt. Ez az erkölcsi győzelem egy jó, egy nemesen gondolkozó, egy bölcs uralkodónak szivéig hatott s most nemzetünk megsokasodott fiai a kivívott nemzeti és alkotmányos szabadság tisztult légkörében itt állunk a második ezerév küszöbén. Együtt ünnepel a király és nemzet, s kéz kezet fogva nyitja meg a második ezer év kapuját. Nemes ifjúság! a második ezer év kertjének fáit ti ültetitek el. De a talaj jegyezzétek meg, nem lehet más, mint az, a melyet sokszor bárbárnak gúnyolt őseink Ázsiából hoztak magukkal: a fajszeretet és szabadságszeretet. Ez tartott meg ezer évig. Ez szentelte meg azt a földet, a mely hogyha valakit magához köt, bármely éghajlat alatt született is, vérünkből való lélekké válik. Ez adta meg zengzetét édes magyar nyelvünknek, a melyet hogyha valaki ajkára vett egyszer, halálos ágyán utolsó sóhaját is ezen rebegi el. Ez tett képessé arra, hogy mindig előre haladjunk, hogy az emberiség haladásával lépést tartsunk, hogy az általános nagy emberi eszméket magunkba fogadjuk, hogy a szaporodó századok daczára is mindig maradjunk. Mert véssétek jól szivetekbe, hogy az emberiség fejlődésének, czivilizácziójának pályáját mindig e két