Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
753 csupán az idézett törvényben emlitett regestumból tudhatni meg épen úgy, mint a fiscalis jószágok regestumából azt, hogy a követelt jószág pere fiscalitás a íiscus oly jószágot a producionale forum előtt nem követelhetvén, a mely nincs az 1650-en készült fiiscale regestumba ikatva b.) A fiscus keresetét támogatta az Appr. Const 2. r. 10. titulusa 5 czikke ezen rendelésén „dézmák a több fiscale bonu- mohnak és proventusoknak nem utolsó részei lévén, azokban vagy azoknak árendáiban ha mik abolienáltattanak az 1588 ik esztendő titán örökösön, azon mod szerint recuperaltassank, mint egyébb fiscale bonumok“ úgy látszik ugyan első tekintettel, hogy ezen törvény minden az epochalis esztendő óta elidegenített fiscalis dézmákra alkalmaztatható: de abból még nem következik, hogy a főiskolánk birtokában volt petresi dézmára is alkalmazható lett volna. Azon dézmára nézve ugyan is felfejtetett fennebb mind az, hogy az idézett approbatalis törvény az egyházak s iskolák birtokába jutott fiscalis dézmákra nézve változást szenvedett a Leop. diploma 2. pontjában ; mind az, hogy annak a fiscale bonumok közé számlálhatóságát nem bizonyította be a k. fiscus, a menynyiben a dézmák regestumát beadni elmulasztotta; mind az, hogy ezen dézma a törvények szerinti valóságos epochalis 1657. esztendő előtt már főiskolánk birtokában volt. De ha ezek igy nem állanának is, a fiscalis kereset alapját tevő approbatalis törvény minden általánossága mellett is azon esetekre, melyekben a dézmák birtokosai általában minden báborittatás ellen speciális épen olyan tekintetű s érvényességű törvények által biztosíttattak, nem alkalmaztathat ama szokásos törvénnyé vált jogi szabály szerit „az általános törvényekkel ellenkező különös törvények, az általános törvények alóli kivételek gyanánt állanak fenn. Ilyen az idézett általános törvény alól kivett esetek pedig mindazon dézmák, melyek az egyházi tanítók (kik közé mind a törvény, mind a szokás szerint az iskolák tanítói is számiáltatnak.) birtokában voltak régi idők óta, a mit bizonyítanak az Appr. Const 1. r. 5-ik T. 1-ső czikke ezen szavai. „A mely helyeken az egyházi tanítóknak dézmájok, quartájok, vagy egyéb eleitől fogva rendszerint járni szokott jövedelmek volt és van, azt senki elvenni és eltartani ne merészelje; valamint a Comp. Const 1. r. 1. T. 6. czikke is, melyben az elfoglalt dézmák a papoknak és schola mestereknek visszaadatni rendeltetnek. Hozzá járul még ezekhez azon erősség is, hogy a fiscus által keresete támogatására használtatott s fennebb idéztetett törvény azon dézmákat rendeli
