Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
718 matban, rajzban 200 darab. Továbbá: ezüst, aranyozott zománczos pohár, czapás pohár, Szentkereszti kard; vassodrony pánczól ing 7; vassapka lelogó sodrony páuczél nyakvédővel 10; vaskeztyü; vassodrony és apró lemezekből morionszerüleg összeállított mellpán- czél; lábszárfedő uadrágszár sodrony pánczál szövetből; sodrony- pánczél szövet- lótakaró pánczól. A műit században többen tettek alapítványt a könyvtár gyarapítására, adtak búza és bordézmát is ugyanezen ezólra. A század vógóu 7391 frt volt az alap. Ebből azonban más czóira is fordi- tatott 2922 frt. 1811 is csökkent a devalvatiokor. 1848. 2000 vmfrtra egószitetett ki a könyvtáralap. Most 400 osztr. értékű forintot fordít az intézet könyvszerzésre. A könyvtár felügyelete 1836. az elöljáróság határozata szerint a philologiae tanárt illeti. A könyvtáruokot a generalis sedria választotta két évre (1822) az esküdtek közül. Könyvtarunkról teljes és kimerítő képet nyújt először 1876/77. évi isk. Értesítőnkben és másodszor a „Magyar könyv szemlé“beu 1879. megjelent kollégiumunk könyvtára- és nyomdájának rövid ismertetése. D) A kollégium helyiségei és építkezései. Két iskola helyisége volt a vásárhelyi régi iskolának: a vártemplom mellett a kolostor-féle és a tízentmiklós utczában, a kollégium mostani helyén állott régi megyés-Szentmiklósról nevezett — templom mellett. Az elsőt használták a XVI. században, ez utolsót a XVII. sz. elején kezdve, néha azonban a másikat is háborús időkben. De a XVIII. sz. elején végkép kiszorult onnan az iskola, a mint a váracs a német katonaság birtokába ju*ott. (91—96. 11.) 1718. A partikula ős a fehérvári kollégium egyesülésekor a régi iskola helyiségén csak 25—30 deák befogadására voltak szobák, ennyiből állott rendesen a partikula népessége. Fehérvárról pedig 110 deák jött Benkö József följegyzése szerint1) s ennyinek elhelyezésére nem volt elég hajlók. Zilahi András professor minden követ megmozdított és a szobák gyorsabban emelkedtek, mint remélni lehetett. Nagyérdeműk van e tekintetben Marosszók akkori két királybírójának (alispán) ákosfalvi Szilágyi Janos és makfalvi Dósa Ábrahámnak, kik körlevelekkel indították a szomszéd községeket épületnek való fahordásra. A véletlen is segítségre jött. UgyanD Transylvánia generalia, pars II. pag. 208.
