Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
66 a partikula törvényei. Mint minden társaságnak, úgy az iskolának is szüksége volt törvényekre. S hogy azok nem hiányoztak, mutatja az, hogy többször összeszedték, újból összegyűjtötték (1650 körül), a helyesírási hibáktól a lehetőségig megtisztították, pótolták, módosították (1674.), újból leírták, tisztázták (1702-ben.) Három anyakönyvünkben láthatók a partikula törvényei: először a Csulai-fóle anyakönyvben 4084. k. sz. a., melyben a nunc denuo r e c o llectae szavak nem első összegyűjtésre mutatnak. Minthogy pedig ezen anyakönyvet Csulai György (1650—1660.) püspök küldötte az iskolának: ezen időre tehetjük a törvények újbóli összegyűjtését is; másodszor a 3835. sz. a. anyakönyvben, hol Gidófalvi Balázs igazgató 1674-ben a hibáktól újból megtisztította és leírta; harmadszor a 4083. sz. a. anyakönyvben 1702-ben Kis-Éri György igazgató írta le újból. E törvények keletkezését illetőleg helyreigazíthatjuk P. Szath' mári Károly azon föltevését, mintha S.-Patakról, vagy Fehérvárról hozták volna azokat, minthogy mind a pataki iskola törvényei, mind a gyulafehérvár-nagyenyedi collegium törvényei előttünk vannak, melyek Szathinárinak nem állottak rendelkezésére 1868-ban, mikor a gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen főtanoda történetét kiadta. A sárospataki schola törvényei meg vannak collegiumunk könyvtárában 10214. k. sz. a. anyakönyvben s azokat Rákóczi György kívánságára 1621-ben átvizsgálták és bővítették Sárospatakon ; 1711-ben pedig Gyula- fehérvárit ismét megújították. A gyulafehérvári collegium törvényei H. is napfényre kerültek s nyomtatásban is megjelentek1) azóta: de a vásárhelyi partikula törvényeit összehasonlítva azokkal, épen nem mondhatjuk, hogy azok valamelyikéből vétettek, vagy kölcsönöztettek volna, mint azt P. Szathmári K. hitte. E törvények a partikula történetére több tekintetben felvilágosítást nyújtanak. Epezért az eredeti latin szövegből magyarra átfordítva közöljük egész terjedelemben azokat. *) *) Az erdélyi muzeum kézirattárában kéziratban, melyből közölte Szabó Károly a Történelmitár 1879-ik évi folyamában 797—805 11.
