Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
639 szobánként elhordozta és mindenkinek akkorára kelett bütüztetni a haját. Ez mind alkalmatlan volt, mert horgas fésű nélkül szótmeut a haj s kivált a kinek erősebb hajszálai voltak, mint egy szénásszekér úgy állott. Mert horgas fésűt a fején hordozni nem volt szabad. Azért a hányszor látták, annyi garast fizetett a diák. A mig háromszögű felakasztott karimáju kalapot viseltek, addig a horgas fésűt a kalap karimájába bedugták s mikor olyas helyre akartak bemenni, az ajtó előtt kalapjukat levéve, hajukat megsimitották s a fésűt visszatették a kalap felakasztott karimájába s úgy mentek be a házba. Elkezdődik pedig egyszer, hogy a mely külső emberek pántlikába tekert hajat, azaz czopfot viseltek, nagyobb kényelemért elől a fejük tetején tövig lenyiratták hajukat. Ezt dupénak nevezték. Ezt megszeretik a deákok is és vagy haton 1792. a nyári szünidőn dupót vágatnak, a kik tehetősebb emberek gyermekei s bátrabbak voltak. Beállváu a kollégiumi ujesztendő, régi szokás szerint szeptember 21 ón törvényt olvasnak és akkor a kik a dupót vágattak volt, mindeniket megbüntetik négy-négy forintig, talán azért, mivel ezt a dupóvágást ezelőtt nem sokkal a katonák kezdették volt legelőbb, még pedig csak a gyalogok. Azonban a deákoknak megparancsoltatik, hogy hajukat megueveljék. (120—-122. 11. Fogarasi Sámuel). Kilenczvenes deákok a in.-vásárhelyi kollégiumban. Eredeti intézkedés szerint a 90-es számban levő deákok tartattak tulajdonképen valóságos deákoknak, ezek élveztek minden jótéteményt. A többiek expectansok voltak a subscriptio után is, mig a 90 számba bejutottak. Igen természetes, hogy a jelesebbek rendre és érdemességük alapján nyerték meg ezt, sőt a kik már benne voltak is a 90 számban, kiestek abból, ha több volt secundájuk, mint prima calculusok, akár theologusok, akár jogászok voltak. (1838). A 90-es szám eredetét — bár pontosan kimutatni nem tudjuk, valamint azt sem, miért éppen 90 és nem kerek számban 100 vagy 80 — a kollégium keletkezése idejére tehetjük. A vélemény az volt hogy az egyesüléskor (1718.) 90 volt a togátusok létszáma, s hogy a vásárhelyi ref. egyház is kezdet óta 90 deáknak engedett volna szabad bejárást a temetőbe.1) Más adatok szerint (Aranka gyüjtoMolnár János brassói ny. ref, lelkész jegyzése.
