Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

536

Az eislebeni szegény bányászfiu, az erfurti igénytelen Ágoston szerzetes: Luther gondolhatott-e arra, hogy háborút izeujen a hatalmas római egyházfőnek, hogy kilépjen a régi egyház kebeléből s újat alapítson? ! A biblia olvasása nyitotta fel szemeit s vezette a vallásba becsúszott visszaélések megismerésére s adott bátorságot azok ellen szavát fölemelni. És mikor javítást kérő és sürgető szavaira az egyházból kirekesztés volt a válasz és felelet: kényszerűség hajtotta a tisztítás, javítás, hitújítás nagy munkájának megkezdésére. Erre pedig, mint látók, a talaj már készen volt Magyarországon is.

Az egyház melegágya, üvegháza, a templom előcsarnoka az iskola lévén, igen természetesen következett az iskolák reformálása, a nevelésügy uj irányban és szellemben fejlesztése és terjesztése is.

A pályatér megnyílt és a tudományszomjas hazai ifjúság tömegesen tódult az üdítő forrásvízhez: Wittembergbe. 1522—1600-ig ezeren felül tanultak ott. Ezek között vásárhelyi iskolánk 3 ismeretes igazgatója is a 16. századból: Tordai Adám 1566., Laskai Csókás Péter 1578., Decsi Czimor János 1587. és Vásárhely első ismeretes református papja: Göcsi Mathe is 1550. Magyarok, németek az ott beszivott hitelvekkel hazatérve, azoknak lettek lankadatlan buzgó terjesztői s az ottani tanrendszer meghonosítói hazai iskoláinkban. A mint azonban a XVI. század második felében a két prót. felekezet között az egyesülés helyett a szétválás bekövetkezett, a református ifjak Wittemberg helyett a heidelbergi egyetemet kezdették mind sűrűbben látogatni, elannyira,hogy mig 1570-től 1600-ig tehát 30 év alatt 80-on, 1600—1617-ig 100 magyar ifjú tanult 2—3 éven át (Heidelbergben). Különösen Bethlen Gábor tronra- lépte után, Pareus Dávid igazgató, nagybarátjaa magyaroknak, vonzotta oda ifjainkat. Tanultak buzgó odaadással, kitartó szorgalommal vitatkozásokat tartottak, terjedelmes tudományos műveket írtak és adtak ki pártfogóik segélyezésével.

Erdélyben Petrovics Péter kir. helytartósága alatti és az ő különös figyelme, gondoskodása és munkássága következtében Erdély rendei elbocsátják a szerzeteseket a klastromokból s azokat iskolákká alakítják át, 1556— 57-ben Kolozsvártt és Marosvásár- helytt. Ugyanekkor a gyulafehérvári cap tálán és kolozsmonostori convent saecularisatiojais megtörténik s a kolostorok nagyrésze is protestánsok birtokába jut. A kolostori iskolákon kívül voltak még iskolák majd minden nagyobb községben, kisebb és nagyobb városokban : Kolozsvártt, Marosvásárhelytt, Enyeden, Udvarhelyit Kézdivásárhelytt, Sepsiszentgyörgyön, Fogarasban, Déván, Fehérvárit, Tordán, Dézsen., melyek külföldi egyetemeken tanult, képzet,