Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
499 liliomnak is van fekete árnyéka: a hasznos tudós emberben is van erőtlenség, a melylyel mind magának s mind másnak küzdeni kell.“ !) ' ’ , Csécsi meghívását a vásárhelyi tanárságra br. Bánffy Zsig- mond meg akarván akadályozni, 1738. márczius 23-án következő nyilatkozatot terjeszt be az akkor Szebenben székelt ref. Főkon- zistoriumnak: „Tiszteletes Csécsi János Erdélyben theologiae professorságra való vocatioja iránt lehető szükséges consideratiok. Tudós, orthodoxus, nagy memóriával biró ember és a hitnek • dolgában eddig semmi innovatióval nem vádoltatott, ezért a pro- fessorságot megérdemli. Ellenben constalnak: 1. hogy a reformatio emlékére nyomatott secularis oratiója miatt nem csak Magyarországban, hanem Erdélyben is a pápisták előtt ő kegyelme felette nagy gyiilölségbe esett és e miatt nem csak magára, hanem a pataki kollégiumra is azután sokkal inkább fene- kedtek. Már ha Erdélybe hivatik — Marosvásárhelyre — az egész cath. status arra fogja magyarázni, hogy szántszándékkal az ő boszuságára hivattatott be és nem csak magát, hanem a vásárhelyi kollégiumot és annak színe alatt a reformatus statust is sokkal inkább fogja persequalni. 2. A Felség letétette a professorságból, mint a ki sok tumultust, scandalumot szerzett. (Szathmári Mihályt vitték helyébe Vásárhelyről 1734.) ................. 7. A vásárhelyi kollégium fogyatkozásának megorvoslására kívántatik oly theologiae professor, a ki nemcsak tiszta tudományu, hanem próbált és jó erkölcsű activus, magát jól alkalmaztató a sokfelől jött különböző természetű ifjúságot prudenter és kegyesen dirigálni tudó, serény, középszerű idéjü és jó oeconomus ember, maga is jó praedicator legyen és a katedrára is jó praedicatorokat tudjon készíteni. Tiszt. Csécsi uram pedig már öreg ember lévén és az erdélyi Méltóságos Urakat sem ismervén, későre de mere alhat ja rendrevaló esmerkedés által a patronusokat. De a mi nagyobb, sem eloquentiával, mint habaró nyelvű ember, sem praedicalásával senkinek sem complacealhat, nem is consecratus a szent miniszBőd Péter „Athenas“ 312. 1.
