Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
465 kapott rajtunk, de tőlünk soha sem, mert rá haragudni nem lehetett. Azok közé az igen ritka férfiak közé tartozott, a kik jé Istennek a mosolyából születnek.“ *) E kis tudóstársaság nem sokáig sátorozott az alföldi városban : előnyösebb, fényesebb állomások elfoglalására, betöltésére választattak és mentek szét minden irányban az ország különböző részeibe; Mentovich a székelyfővárosba, Maros-Vásárhelyre. 1856. julius 29-én az érettségi vizsga végével a tanári kar, Báthori Gábor h. superintendens és Mikulás cs. kir. iskola-tanácsos együtt vacsoráltak s az ott mondott kedélyes, tréfás pohárköszöntések is jellemzik a tanárok társas életét, a mint ezt Földi V. akkor följegyezte és 33 év után 1888. a „Nagy-Kőrös“ 40. és 41. számjai tárczájában fölujitotta. Ezen vacsorán Szilágyi Sáudor és Ádám G. tréfás köszöntőkkel búcsúznak Mentovichtól. Amaz igy szól: „Te is elmégy tőlünk, mint a hajad leraászott fejedről sarkadig“ ; ez: „Sok arczot ismertem, de lelkemben éltem fogytáig él a te czifferblattod; blattod pedig túléli az időt s enyészetet. Élj te is sokáig ismert vidámságodban.“ Uj működési helyén 23 évet töltött ugyanazon sikerdús eredménynyel, mint Kőrösön; mindenki szeretve tisztelte és tisztelve szerette itt is úgy, mint ott, 1879. deczember 15-ig, élete utolsó perczéig; azóta kedves emléke kitörülhetlenül él tanítványai, kartársai, barátai és ismerősei szivében. 1857. julius 7-én, Hegedűs János theolog. tanszékre választatván meg az akkor ideiglenesen Kolozsvártt állott papnöveldéhez, helyébe tanvezető tanárrá — gymn. director — nevezi ki a kollégiumi elöljáróság és ezen iskolai hivatalba szerencséltető üdvözlet kifejezése mellett be is igtatja a gyűlés színe előtt. Ezen tisztet három évig folytatta tanári hivatala mellett. 1865. november 14-től 1866. november 28-ig az előljárósági gyűlések jegyzője volt. Irodalmi működése, bár kevés terjedelemben, több irányú volt. Legtöbb k öltői, kevesebb természettani és elegyes tárgyú apróbb művek. 1. Legelső verseit a nagyenyedi Bethlen-főiskola falai közt kezdette irogatni s a „Virágkosár“ czimii ifjúsági zsebkönyvbe, azután a Szentiványi Mihály által Kolozsvártt szerkesztett „Remény“ czi- mübe kiildögette Alpáv álnév alatt. Nem sokára a Vörösmarty, Bajza és Schedel (Toldi) „ Athenaeumá“-ba is beillettek a fiatal enyedi deák versei. 2. 1841. nyarán a lomniczi csúcs tetején irt szép költeménye jelent meg először saját neve alatt a Garai János „Regélő“-jében. 3. 1844-ben „Naplótöredékek“ : Berlin, Hamburg, Helgolánd, *) Erdélyi Protestáns Közlöny 1879, 52, szám, 30*
