Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
373 csaknem példanélküli körülménynél fogva, hogy a főiskola mellett szülő apja — Incze István által megkezdett, róla — nagyapjára Basa Istvánra, s erről Dósa Gergelyre, édes apjára szállott tanári szolgálatot Isten kegyelméből már 34 (a tanárságra készülő idejét nem számította) év óta folytatva, tolmácsolhatlan boldogságot talál annak remélhetésében, hogy egyetlen fija ezen családi szent örökségének is örököse lehetend. 2. Hogy azon esetben, ha fijának utódává választását eszközölhetné, őtet (fiját) jelen tanári szállása használhatásával szerencséltesse, melyet szülő apja Incze István többnyire kéregetés utján gyűjtött pénzzel épitett, melyben nagy- és édes atyja is tanári hivataluk folyama alatt halálokig laktak; melyben üdveziilt anyja, ő és fia is születtek, s melyet ő, az iskolai pénztár kímélésével, saját tetemes költségével javított s kényelmesitett. „Erős meggyőződéssel lévén egyfelől — igy végzi kérő s egyúttal búcsú levelét — hogy a midőn jelen kérésemmel apai szivem megnyugtatása végett folyamodtam a tisztelt elöljáróság kegyességéhez : nem felejtkeztem el hazára, nemzetem, szent vallásom s főiskolánk érdekeiről, sőt ezeket éltem folytában híven megőrzött kötelességem mély érzete szerint ezeknek alája is rendelem: nyugodt lélekkel kérek s remélek is bocsánatot bizalom szülte bátorságomért ; elérzékenyült szívvel intézve búcsú köszönetét mélyen tisztelt elöljáróimhoz, velem elannyira éreztetetni méltóztatott ke- gyességökért, s kedves tanártársaimhoz engem elannyira boldogított barátságokért — örökölvén a jó Isten áldásainak mindnyájunkra, s főiskolánkra könyörgése mellett.“ stb. (3057. lvtári sz.) rátja, de ő felségének alkalmat akarok nyújtani, hogy meggyőződjék arról, miszerint elválásunk megkisértetett, kemény próbára volt téve ugyan, de a testvéri kötelék soha el nem szakadt. Magamat e czélért teljesen feláldozom magam előtt s minden eszközt és módot, mely által mentői hamarább oda juthatunk, előmozditni törekszem.“ Ily értelemben és egyedül ezen egy czélra jelentem itt meg, világért sem, hogy minden törvényes megyei jogokat gyakoroljak. Hogy az egyéniségek jelleme a közelebb múlt években mennyi kisértetnek volt kitéve, mindnyájan tudjuk, egy van, a mi jellemét el nem veszthette s nem szabad hogy soha elveszitse: a megyei rendszer. Ezt megvesztegetni nem szabad; vagy alvólag kell hogy védje alkotmányunk életét, vagy ébren, korlátoltatás nélkül kell hogy gyakorolja teljes jogait. Egy megyegyülés nem kezdheti azzal működését, hogy jogai egy részét ne élvezhesse s az ellen egész erővel ne tiltakozzék. Kitaláltuk egy tanártársammal együtt, hogy melyik előbb, nem tudom, bizonyosan nem irigyeljük egymástól a dicsőséget, (czélzás Kerkápoly pápai tanárnak Yeszprémmegye értekezletén tartott beszédére) miszerint nagy hálával és köszönettel tartozunk a gondviselésnek s ha ily czélból történt a jelen kormánynak a megyék helyre nem állításáért; törvénytelen, csonka megyék oly tisztviselőkkel, kik öntudatosan sértenék a törvényeket megszep- lősitené alkotmányos intézeteinket. Mitől Isten minket oltalmazzon!“
