Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

35

gyermek tőle. Kgd megintse, úgy ne bánjék vele, mivel már öregedik is naponként, az intéssel, fenyítékkel talán többet indicalhat, s ha az nem lenne elég, ostorral (lásson) hozzá.“ Ez utóirat Bethlen sajátkezű írása.

A második levélben (nov. 12.) értesíti Alvinczit historicusáliak Bocatiusnak ugyanazon nap történt haláláról s kéri, hogy gondoskodjék más historicusról, „ne maradnának enni sok szép dolgok perpetuum silentiumban. * Utóiratban ezt jegyzi sajátkezüleg:

„Parancsoljon gyakorta kgd Károlinak, az gyermeket tanítsa szorgalmatosán, és ne magyar scholákban való hitván szokás szerint, hanem more Jesuitarum exercealjaaz gyermek magát az oratio csenálásokban, legyen jó rhetor, orator, eloquens ha adatik.“

Ezek szerint Bethlen István Bojthit kiküldötte fijához Istókhoz nevelőnek 1621. októberben Kassára. Kérdés, hol volt 1620. novembertől 1621. októberig, és ki volt ezen idő alatt Istók instru- ctora? Talán Géléi volt az instructor, s minthogy épen akkor november 23-án udvari papjává ordináltatta Geleit Bethlen, ezért kellett újból Bojthit hívni meg Istókhoz. Nem lehetetlen, hogy Bojthi már Vásárhelyt volt s fölhivatása után az üresen maradott „vásárhelyi főmesterségre“ úgy ajánlotta Bethlen Gábor Károlit, Alvinczi káplánját, Alvinczi pedig a Bojthi tulszigoru bánásmódja miatt megcserélte a személyeket: Bojthit küldötte Vásárhelyre s Károlit állította Istók mellé 1621. október végén vagy november elején. 1622-ben bizonyos, hogy Vásárhelyt volt. Ugyanezen évben május hó vége felé a Bethlen Gáborné temetésén mondott latin elégiáját megelőző pár sorban1) magát „Ludi Moderator Maros-Va- sarheliensis“-nek írja. 1623. elején már Gyulafehérvárit volt keserűi Dayka János püspök Gyulafehérvárról april 9-én Bethlenhez irt levelének e pontja szerint:

„Az deákok kántor pénze felől még, Kgls uram, Bálint deák urammal nem beszélhettem; a mint értém, nehezen fogja szerét tehetni: mert közel két hónappal ezelőtt parancsolta volt felséged, hogy Bojthi uramnak kántor pénzét megadja, de még neki sem adott egy batkát is, melyről Bojthi uram panaszolkodék előttem; ha meg nem adhatja, nem tudom az deákokat honnat való kegyelJ) Exequiae principales. Pag. 67,- á*