Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
343 a gymnasiumnak is 4 alsó osztályát s a tanítói szerepet az atya vitte s az igazgatói s felügyelői tisztet hasonlóan az édes atya erélyes, élénk és munkás nejével megosztva teljesítette. Mig az atya könyvekből és elméletileg oktatta gyermekeit: a fennmaradott szabad időt a fáradhatlan, tevékeny anya testgyakorlatra fordította — házi és mezei teendők folytatására szorította. E kettős vezetésnek meg volt azon áldásos következése, hogy a tanulás mellett hozzászokva a házi és családi élet sokféle kisebb és nagyobb ügyes-bajos dolgaihoz s azok intézéséhez: midőn önállóságra jutottak, kész és gazdaságos háztartók, családfők tudtak lenni. Gyermekeit a házi nevelés után páronként vitte a legközelebb fekvő marosvásárhelyi kollégiumba 1801-, 1803-ban a rhe- torika-osztályba, s mindenik a legjelesebbek közé soroztatott. Az isk. szünidőt otthon töltötték rendesen és ezen otium negotium is volt egyszersmind a tanulás mellett. Minden szünidő végével, midőn fiait beküldötte a kollégiumba, a falu határáig elkísérte mindig, s ezen rövid idő alatt is folytonosan bölcs atyai tanácsokat adott és csepegtetett a gyermeki fogékony szivekbe, hogy az istent féljék, az embereket szeressék, elöljáróikat tiszteljék, tanítóiknak engedelmeskedjenek, mindenkit megbecsüljenek, senkit meg ne bántsanak, a rósz társaságot kerüljék sat. Károly 1803-ban lépett nyilvános tanintézetbe, a marosvásárhelyi kollégiumba, a rhetorikába s három év múlva, 1806-ban mint 16 éves ifjú subscribált, — 54 tanulótársa között 2. Dósa Gergely, Antal János, Köteles Sámuel, Tompa és Bolyai tanárok vezetése mellett, 6 év alatt végezte azon kor szokásai szerint a deáki cursusokat. Való ugyan, hogy említett tanárai a legjelesebb és képzettebb tanférfiak voltak, s hálás elismeréssel emlékezett rólok még késő éveiben is: de hogy egy ember két év alatt alaposan és teljesen kimeritőleg elő adjon akár jogot, akár filo zófiát, akár theologiát, a lehetetlenséggel határos. Es ha hozzá veszszük még azt is, hogy kézikönyvek hiánya miatt a professo- rok száz meg száz ivre menő cursusait a szegény studiosusok kénytelenek voltak leírni, ha csak tanulni és tudni akartak: könnyen elképzelhetni, hogy a hiányok kiegészítése, a hézagok betöltése az ifjú szorgalmas igyekezetének és kitartó munkásságának maradott fenn. így Péterfinek is, ki ezek mellett még a német és franczia nyelvet is önerején tanulta. Magán tanítványa kevés volt, s azok is pap s korának egyik igen nevezetes szónoka s a marosmegyei tractus esperese; Albert a legkisebb fiú nagy nyelvész, theologus, aesthetie-us, enyedi tanár s végre bukaresti pap. Kettő iparos volt, s azok is jelesek s2akmájokban. Egy kiskorában meghalt.
