Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

339

Édes anyja Vajda Sára, Vajda János1) enyedi pap leánya. Az egyházra és közmüvelődésügyre nézve egy figyelmet érdemlő dolgot nem mellőzhetünk itt hallgatással. ■— A Molnárokkal úgy is rokon Csernátoni Vajda család a 17. századtól fogva mostanig, folytonosan papokat, espereseket, püspököt, tanárokat adott, leányágon is, nemcsak a fiákban, hanem az unokák- és másod unokákban is, a mint ezt a mellékelt tábla csak nagyában föltünteti.

Sámuel, mind atyai, mind anyai ágon papi szüléktől eredvén, egyike lett kora legalaposabb és képzettebb theologusainak s igy a főkonsistorium választása a legilletékesebb és méltó egyénre esett. Mélyen járó gondolkodás, világos, erőteljes Ítélő tehetség tették őt tudóssá; széles ismeretkörénél fogva, mely átölelte az akkori tudás különböző mezőit, „universalis genie“ hírében állott. Mint a theologia professora kora philosophiai és theologiai fejlettségének európai színvonalán állott és kathedrai előadásaiban a valódi tudós önálló egyénisége is érvényesült. Tanulását itt a m.-vásárhelyi ref. kollégiumban kezdette, folytatta és fejezte is be „s azzal a különös belátó ószszel, melylyel az isten megáldotta volt, egész végig minden tudományokat a legnagyobb dicsérettel tanulván, itt szerzett szép ismereteit, külső országokon megöregbitve, ugyan ide gazdagon adta vissza, mintegy azon földre, mely felnevelte, gyümölcsös ágaival vissza hajlott élőfa“2) 1804. juh 3-án irt alá az iskolai törvényeknek— deák lett. 1807. juh 16-án a tudvágyó, komoly fiatalt az intézet könyvtárának kezelésével bízta meg a tanárikar. Es Molnár ezen hivatalt 4 évig 1811. juh 24-ig- dicséretesen és a megbízó tanári kar teljes megelégedésére viselte. Itt igen kedvező alkalma nyílt az önképzésre, keze és rendelkezése alatt állván a néma, szót- lan és mégis a tanulni vágyakozóknak készségesen szolgálatokra álló könyvek. Es ő a kínálkozó alkalom fölhasználását nem is mulasztotta el. 1811-ben az ellenőri (contra scriba) hivatallal tisztelte meg a tanári kar. 1812. körül külföldi egyetemek látogatására szándékozott menni. A háborús idők miatt azonban csak kevés ideig maradott külföldön, Gröttingában ; vissza kellett térnie Bécsbe, hol 3 évet töltött folytonos tanulással, különböző tanokat hallgatván az egyetemen. — Ilazajövetele után gr. Teleki Domokos hívta meg nevelőnek Elek fia mellé. Egy évig képezte tanítványát Zeyk János egykorú tanulótársával együtt.

1817-ben, midőn újból Bécsbe fölmenni szándékozott mérnöki szigorlatot tenni, mely iránt kiváló vonzalommal és elősze’) E család lassanként elhagyta a Vajda nevet és a Csernátonit használta gyakrabban.

2) Magyar Kurir. 1833. I. 2. sz.