Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

291

lyett coy an. Többet írtam volt, de a többit elhagytam ; ennyit pedig, mindent kímélni kívánó természetem mellett is, kinyilatkoztatni kötelesnek éreztem magamat, hogy ha lehet, az uralkodni kezdett fattyú fény ne hátráltassa még tovább is hazánkban a kimivelődés tekenősbékai későségét.

Tavaly Írtam volt Sebedéinek kétszer is, hogy haaT. T. (Tudós Társaság) kinyomatná s szélyel küldözné,kiildenék nehány ívet az alsó s felső mathesis magyarul lejendő alapos kiadásáról oly czéllal, hogy az minden templom fertéztető gúny sat. félretéte- lével az igazsághoz és hazához való tiszta hivséggel, ha lehet mig élek még, vitatódnék meg, mind a terminológiára, mind a dologiba nézve, hogy aztán úgy készüljön egy alapos magyar mathesis; de még feleletet se vettem, melyen nem is csudálkozom ott, a hol a Nagy Károly arithmeticáját megkoszorúzták.1) így már kéntelen vagyok (akármely szegényen is meggyőződésbeli áldozatot téve) magam költségemen nyomatni ki s szélyel küldözni, meghiva egész szerény s tiszta czélu szívvel minden ahozértőt, a publice nyomtatásban (in specie az Athenaoumban) lejendő megvitatásra. Nehány munkám volna még kinyomatni, de nincs pénz s idő, kedv sincs.“

Az elébbi levél után csak hamar aug. vége felé újból igy ir Bodnak: „Köszönöm a — nak áthúzását: a leiró is tudta volna, de exameni bajok közt irta.

Hogy ki nem nyomtatták, hiba; nem képzeltem volna: azok a magok tónusát erőszakkal tartják fenn.

Kétszer írtam az 1836-iki Canicula előtt D. Sebedéinek, hogy kiildenék fel a T. Társasághoz egy tervet ezután készülendő alapos magyar mathesisre, ha kinyomatnák s szélyel küldenék az ahoz értőkhez, bizonyos folyóiratban, az igazsághoz s hazai ezél szentségéhez illő szerénységgel lejendő megvitatás végett; de nem válaszolt, s én már itt áldozattal, (mert a deákból még egy se ment pénzen az előfizetőken kívül; csak az ajándékok kötése is sok.) fogok hozzá, a T. Társaságnak ajánlom s ajándékba küldök oda ötvent az elkiildözés végett; de félvén, hogy azt is elrejtik, ta- *)

*) „Magyarországon 200 cs. aranyat nyert a Nagy Károly mathe- sise: itt a tavaszszal tanitványim ugyan másként Ítéltek; tudósítson, ha valami eredetit s csak valamit tisztába hozva talált benne, vagy ha valamely jó uj műszó van benne. A nyomtatás szép, az igaz, s correct s elég nagy; de részemről egy lapot többre becsülök, a melyben valami tisztába van hozva, mint csak összerakott tiz foliantot.“ (1836. okt. 1. Bodhoz irt levelében.)

E levelében B. Jánosról Írja Bodnak: „A fiam azt mondja, hogy a 5-ti gradus aequatiot generaliter resolvalta, megmutatván az impossibilitas demonstratioja hibáit; sőt kiterjesztette a még felsőbbekre is. Még nem küldötte el hozzám, de Ígérte, hogy elküldi, várom, talán holnap.“