Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

253

terjedett mozgalom nem engedett időt ezen kincsek megmentésére, biztos helyre szállítására. Maga Antal is nem akarván hitelt adni a fellázított nép vad dühöngésének, családja unszolására — csaknem erőszakos kényszerítésére november 17-én hagyta el Enyedet, a város első bevétele előtt egy pár órával, és vonult Kolozsvárra s innen 1849. Marosvásárhelyre Ferencz és László fiaihoz s életének hátra levő kevés idejét itt élte le nyugalomban. Itt hunyta be szemeit 1854. aug. hó

12-én d. u. 3 órakor hálás gyermekei ápoló karjai között. Temetésén aug. 14-én d. u. veje Bodola Sámuel könyörgést mondott, Péterfi József marosvásárhelyi pap és esperes gyászbeszédet. 15 nap múlva aug 27-én az egész egyházkerületben tartatott tiszteletére gyászünnepély1). Hamvait a reformátusok temetőkertje őrzi, hol tanárai: Ko- vásznai, Basa ésCsernátoni; kartársai: Dósa Gergely és Elek, Bo- rosnyai János, Bolyai Farkas, Molnár Sámuel, Péterfii Károly; püspök elődei: Bonyhai Simon György,Borosnyai Lukács János és veje s a püspöki székben utóda Bodola Sámuel s halhatatlan emlékű barátja Gecse Dániel földi maradványaik is pihennek.

Életrajzát megírták: Incze János szászvárosi pap, megjelent 1861-ben a nagyenyedi közhasznú naptárban. Makai Domokos nagy- enyedi tanár, ékes tollal a „Nagy papok életrajza“-ban 1877-ben. Azok egészítsék ki a nagy ember, nagy pap ezen itt vázlatosan előadott életrajzát az érdeklődő olvasónak.

Említők, hogy a betegeskedő vagy korgyengitette tanárok mellé segédeket kezdettek felvenni a 18. század vége felé. Kovásznai mellé Zilait, Basa mellé Antalt 1798. végén. Ugyanekkor nov. 25. Csernátoni mellé 2-ik bölcsészeti tanárnak megválasztja a főkonsistórium Sipos Pált, a szászvárosi iskola rectorát, „mint a ki különösebben a mathesisben ritka talentumának világos jeleit adta a tudós világ előtt és egyéb tudományairól s díszes maga alkalmaztatásáról is hathatós ajáltatást érdemelt.“ Meghívását és beigtatását is elrendeli, tanítása tárgyáról pedig úgy intézkedik, hogy Csernátoni és Zilai tantárgyaikat osszák meg az uj professorral és az arról készítendő tervet az elöljáróság ha') A tractusokban és püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségekben a végtiszteletére tartott gyászbeszédek közül csak a Herepei Gergelyé látott napvilágot. Kár, hogy az utódok, vagy maga az egyházkerület elmulasztották ezen beszédek együttes kiadását. Különösen Péterfi József marosvásárhelyi és ifj Szász Károly püspök, akkor kézdivásár- helyi pap remek gyászbeszédeik feledékenységbe merülését lehet sajnálni, kik közvetlenül ismerték az elhunytat, s igy másoknál hivebben adhat-« ták életrajzát.