Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

248 az Isten tavaszszal leviszen, megadom. Azonban szives indulattal maradván a Tiszt. Kedves jó Uramnak kész jóakaró szolgája. Or. Teleki Samuel.“ Gr. Teleki bizalma Antalhoz változatlanul megmaradott mind­végig. Vásárhelyi remek könyvtára fölállítása és rendezésénél is An­tal segélyét vette igénybe; a Bécsből leküldött könyveket Antal vette számba, ő gondoskodott, illetőleg ajánlott az alapitónak könyvtárőrt is. Gr. Teleki Sámuelnek igen jeles, tudományos fiával Domokos gróf urfival is épen olyan jó viszonyban volt, mint az atyjával. — Mindkettő tagja volt a Magyar nyelv mivelő társaságnak, s heten­ként legalább egyszer, egyik vagy másik tagnál összegyűltek s a tár­saság ügyeiről, tudományos dolgokról való beszélgetéssel töltötték az időt. A társaság tagja volt Dósa Gergely is. Domokos gróf urfi is, mint atyja, gyönyörű levelet irt Antalnak 1798. január 21-én s Antal házasságát Antal Máriával helyesli. „Azt pedig különösen ör­vendem — írja egyebek között — hogy Tiszteletes uram Sáromberkét oly rövid időn is annyira megszerette, hogy el nem tud válni tőle a nélkül, hogy valamit onnan örökös Emlékezetül magával el ne vi­gyen: értem a jó Péterfi Máriát, kivel itt tett szövetségét Tiszte­letes Uramnak igaz szívből szerencséltetem és kívánom, hogy töké­letes contentummal legyenek mind a két részről. Ha Máriának maga érdemét és szép tulajdonságait nem tekinteném is: az ő személye engemet amaz elvesztett nagy kincsemre (érti édesanyját) minden­kor oly elevenen fog emlékeztetni, hogy csak az innen származó ér­zékenységem is az ő iránta való mindenkori szivességemre indítaná­nak. A midőn pedig ezen nagy indító okon kívül egyébként is kü­lönös jó indulattal voltam szép erkölcseiért iránta: annyival keve­sebbé kételkedhetek mind ő, mind Tiszteletes uram hozzája viselte­tendő állandó szívességemről.“ Sáromberki működéséről azt jegyzi Antal idézett levelében: „Kevés napokat tölthettem Sáromberkén, kevés hasznot tehettem. Az oskolára nézve mindenkor szemem előtt tartottam a nsád inten- tumát. Predikálottam is a jó nevelésről, feljárnak a gyermekek, las­san-lassan gyarapodnak. A czigány gyermekekkel nem hiszem sem­mire lehessen menni. Haza hozván az Isten nságodat, bátorkodom némelyekről megmondani a magam vélekedésemet. “*) Maros vásár helyi káplánsága ezen első évének első felében a böjt elején pectoralis catharusa megijesztette volt, hogy melle el nem győzi a templomot s akkor el is határozta volt, hogy az üresedés­ben volt makfalvi ekklézsiába megy papnak; de elmúlván catharusa D Antalnak idézett impurum levele és levéltöredékei, úgy a can- cellár és fija a korán elhalt Domokos levele véletlen kerültek kezemhez. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom