Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

233

i5. Zilai Sámel segédtanár (lector-professor) a klassika irodalomban és történelemben 1788 — 1792-ig, ekkor rendes 1800. júniusig.

Tanulását M.-Yásárhelytt kezdette, 1771-ben jun. 28-án irta anyakönyvbe nevét, mint deák subscribalt. Ugyanitt volt a kollégium könyvtáros 1777-ben, a harmonia praesese s a görög osztály tanítója. 1781-ben ment az utrechti egyetemre. 1782. jun. 17-én egy kis czódulát ir édesanyjának, melyben kevés fuszujkát és ugorka- magot is küld. Utrecktben volt 1784. tavaszáig s innen Heidelbergbe ment. András öcscsének Utrecbtben a levélboriték belső oldalára kezdett sorait Heidelbergben végezte be junius 5-én: Isten tudja, mikorra érkezhetem haza.“ Megérkezését ma sem tudjuk. Utrechtben tartózkodása alatt Kovásznai Sándor „Carmina exequialia“ (1782.) és „Oratio ad inaugurandum auditorium“ (1783.) s gr. Teleki Sámuel „Janus Pannonius“ müveik kinyomását intézte, felügyelte, re- visiora lekiildötte, a mint ezt Kovásznai is elismerte 1783. szept 24. hozzá irt levelében: „Az ón oratioinról, melyet a nyáron küldöttem fel, nem ira, vagy igen keveset ira Ked. Jóvolna úgy nyomtattatni, hogy a más oratiokhoz (Carmina exequialia) lehetne köttetni. De azt Kedre bízom. Már csak azt várom, hogy eljöjjön az utolsó levél és a Janus versei végig, s mindjárt készítek Emendandát, jóllehet a biz igen kevés lesz, nem hiszem, hogy tiz-husz szónál többre menjen. Akartam valami verseket Írni Kedről, hogy annyit fáradott körülette; meg is érdemelte volna Ked, de a gróf (T. S.) semmiképen nem fogná megengedni. Azért elhagyám ezen szándékomat. Közös lónak túrós a háta, csak úgy van az ember, mikor a más szekerén akar szekérkezni. Mindazáltal vigasztalásunkra lehet, ha valamit a közönségesnek legkisebbet használtunk is. Legalább olyan editioja Janusnak soha se volt több. És igy a gróf hozta életre Janust, de mi is, a mit lehetett, segítettünk in obstetricando.“ Hazatérése után újból az „Alma Mater“-nek lépett szolgálatába, mint lector professor. 1788, február 3-án declaralta a főconsistorium a kolleg. elöljáróságnak Z. Sámuel professori hivatalra való választása iránt tett határozatát s fölkérte az elöljáróságot arra is, hogy mind fizetése, mind szállása iránt adja véleményét. Ugyanazon óv decz. 7-én kelt leiratában megsürgeti az elöljáróságot, hogy Zilai késő introductioja miatt a naponként való halogatás által a tanuló-ifjuság előmenetelében hátramaradást s fogyatkozást ne szenvedjen: Zilait a következő (1789.) ujesztendői diligentiának kezdetével solenniter introducalja és professori hivatalába beavassa. (342. koll. lvtári. sz.) 1789. jan. 8-i leiratában Zilai fizetéséről és tantárgyairól értesíti az elöljáróságot: A mely tantárgyakat eddig Kovásznai tanított, az ő gyengélkedő egészsége miatt, hogy az ifjúság előmenetelében fogyatkozás ne legyen,