Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

20 tottak vissza azok a szomorú halállál kimúlt pártfogóim,1) és nagy támogatás reménységével ezen iskola igazgatójává tettek. Mit tet­tem itt, minden támogatástól s a szokott fizetésecskétöl is csaknem egészen megfosztatva, álljon más tudósok Ítéletén, én törekedni fo­gok, hogy a maradék előtt, ha a végzet úgy akarja, annak bizony­ságát adjam. Azt bizonnyal merem állítani, hogy egy magam, ily nagy szorultságra jutva is, többet tettem az ifjúság oktatásában, mint haton azok közül, a kikről látjuk, hogy azt igen fényes fize­tésért teszik. De ezen fáradsággal sem elégedve meg, hogy más tudós férfiakat is hasonlókra s nagyobbakra ösztönözzek, s a fejedelem kegyét és segélyét megnyerjem, szorgalmam más kisebb mutat­ványain kívül, még két meg nem vetendő fontosságú munkámat ajánlottam fel a minap a Felséges fejedelemnek. Egyik volt az általam magyarra fordított Sallustius,2,) melyet midőn a Felséges fejedelemnek ajánlottam, ugyan az történt velem, a mi Theodorus Gazával, ki midőn Aristotelesnek azt az állatok históriájáról irt roppant nagy munkáját görögből lefordítva, hanem csalódom, Ju­lius pápának ajánlotta, attól oly édes kevés pénzt kapott, a meny­nyire a könyv díszes kötését becsülték volt. Csak annyiban volt Gaza nálam szerencsésebb, a mint illett is, hogy ő ha többet nem, legalább a kötés árát megkapta, nekem pedig, tőlem még az is megtagadtatván, minden munkám és fáradságom kárba veszett. Ma­gyarország históriája pedig, melyet körülbelől öt évi folytonos munkával összeszedegettem és tehetségem szerint egybe állítottam, mennyi izzadásomba került, istent hívom bizonyságéi, mert az em­berek Ítéletét a kellőnél igazságságtalanabbnak tapasztalom. Midőn ezen dolgozatomat is a Felséges fejedelemnek ajánlottam, s azért valami útiköltséget kértem, mind abból, a mit megnyerni óhajtók vala, semmit nem nyerhettem. Mit tegyek tehát? Vájjon azoknak szenteljem munkáimat, a kik se nem kiváuják, sem ingyen elfogadva sem becsülik? Bolond legyek, ha valaha bárki tisztességére egy betűt is irok. Az 1594-ben kivégeztetett Kovacsóczi Farkas cancellár, Kendi Sándor és Ferencz tanács nrak és társaik. 2) Megjelent Szebenben 1596-ban, a fejedelemhez intézett latin ajánlással, s az olvasóhoz szóló magyar élőbeszéddel, mely kelt 1595. szeptember 29-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom