Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

195

7. Técsí Sánmelt.1) Tócsi ugyanazon év deczember hó 19-ón válaszol,2) köszönetét mond az ifjúságnak a megtisztelő figyelemért s ígéri, hogy teljes erejével, tehetségével igyekezni fog isten országának előmozdítására. Técsi intézetünkben tanult, 1722. május 17. jegyeztetett anyakönyvbe; osztálytanító volt az Oratoriában, praeses

infelicem animo exitum augurantes, noctes diesque anguntur, magnoque, dolore propemodum conficiuntur cum lachrymis illaturi ultimam canitiem infelici sepulchro, nisi clementia vestra eorum miseriae subveniat nutantibusque auxiliatricem dextram benigne porrigat. Miseremini porr o ancillae vestrae, charissimae meae conjugis, natorumque duorum, parvulorum, quos hac ignominia aeque obrui, atque involvi, quis dubilet ? Coeterum bonae spei plenus, me, resque meas jam jam casuras, benigno Illustritatum Yestrarum favori, atque gratiae liumilime commendans, Deum T. O. M. ardentibus ac suplicibus votis veneror et oro, ut Illustritates Vestras spiritu suo jugiter gubernet, gratia cumulet, benedictionibus ornet, denique in bonum afflictae patriae, ecclesiarum /ref. decus et utilitatem, diutissime incolumes et sospites conservet. Cibinii, 27. Nov. a. d. 1734.

Vestrum

Illustrissimi Proceres

humilimus et obsequiosissimus cliens Samuel Nádudvari. p. t. Servus Jesu Christi in Ecclesia Nagy-Enyediensi alter indignus. *) Ugyanezen időtájban a 3-ik tanszék betöltéséről is volt szó s az egyik gondnok Teleki Sándor mégis találta ez ügyben Berkes Istvánt, ki akkor Bályokon volt Biharmegyében, s később 1745—1749-ig marosvásárhelyi pap: ff marczius 21.) de ismerve a helyi viszonyokat még itteni diáksága idejéből, nem volt hajlandó elvállalni, a mint azt mutatja 1742. febr. 1-én Teleki Sándorhoz irt levele:

„Non facile emergunt quorum virtutibus obstat res augusta domi azt is tudom: honor fugientes sequitnr, sequentes fugit. Nem tagadhatom ezen felett, irtoztatott nagyon annak a Nemes Kollégiumnak majd ifjú deákságomtól fogva mind tisztelt professori, mind deáki iránt, nálam tudva tartott sok orvosolhatatlan nehézségekkel egybe köttetett bajos állapotja. A rectorságrul is hallgatott az irás. Mindezek iránt pedig, quod hodie maximum, ha akarnám is akkori gondolatom változtatni, késő; mert már ugyhallom az a Nemes Kollegium talált magának arra az hivatalra érdemes tudós férfiút, Tiszteletes Szathmári uramot (?) a kolozsvári praedicatort, kit ugyanott is akartanak az előtt 3-ik profes- sorrá tenni. Csak Tiszteletes Técsi uram híjával vannak.“ stb.

(Eredetije a gróf Lázár Jenő ur levéltárában Medgyesfalván.) — Berkes 1722. ápril 14-én Íratott anyakönyvbe. Távol volt Marosvásárhelytől s igy nem értesült mindenről alaposan. Berkes 1733-an gróf Teleki Sándor fiának Lajosnak volt tanítója s Szathmári Mihály professor által elbocsátását kérte, hogy indulhasson társaival s a pünköst után hazajövendő akadémikusok után valami jó alumniát nyerjen.

2) Eredetiben a koll. okmánytárában, 48.