Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

192

nem recantalt; uj óv első napja is bekövetkezett: és nem fosztatott meg hivatalától; húzódott, halasztódott a retractio martiusig. Ekkor „Nádudvari Sámuel újabb fulmináló levelet kapott a püspöktől és újabb formula rectractionist is küldött ő kegyelmének, melyet is holnap reggel (martius 20-án, 1735.) a templomban el is kell ő kegyelmének mondani.“ (Felfalusi Mihály levele Teleki Sándorhoz 1835. márcz. 19. Teleki Ívtár.)

Jelmondatát követte: Fata viam invenient (Yirg. Aeneis. III. 395. v.) s a vak fatum félrevezette.

Müvei.

a) Nyomtatásban:

1. Kölös János felett oratio 1733. (9404 a/4)

2. VI. Károly császár halálára latin oratio. 1740. (1169 k/3)

3. VI. Károly császár halálára, parentatio caesarea 1741. 13 levél, 4. r. (A Teleki könyvtárban 1566. k. sz. a.)

4. Vass Dániel felett oratio, 1741. (9387.)

rum literarum teneor vivere fide non mea sed aliorum, et carbonaria ? Coacta religio, non est religio: libera ea est, et quae imperari nec potest, nec debet. Audivimus apud Romanenses Dominicanos de maculata B. V. Mariae conceptione, silentio mulctatos, damnatosque esse; at ver o ut sententiam contra conscientiam revocarent, ne quidem ipse Pontifex Romanus voluit.

Quid itaque sibi vult in ecclesiis nostris, quae miti, humili et mansueto Christi spiritu agi, atque animari debent, inaudita haec durities, alias omnes longe superans et vincens? An ut conscientia mea lethali et insanabili vulnere, per istam sententiae retractationem sauciata, perpetuo sceleris et sacrilegii patrati sensu conficiatur et contabescat ? At ego- teste hoc ceolo et terra dictum volo, ut conscientiam ipse meam vulnerem, non committam. An ut ea Auditorum meorum fidei et saluti consulatur? At vero quotusquisque erit Auditorum meorum, qui sibi persuadeat me priora et animi sensu revocare, neque turpiter et sacrilege in Dei et cathedra et persona mentiri? Quis credet deinceps vel vera declamanti ? An non hoc ineffabili multarum animarum scandalo, ministerii vero verbi ignominiae atque prostitutioni futurnm sit, cordato cuique, atque aequo rerum aestimatori censendum relinquo.

Quid est insuper, quod multi Magnatum nostrorum aures et animos confictis criminationibus insidiose et caluminiose ita oppleverint, obtu- derintve, ut mei audiendi, nedum absolvendi, vix jam spes aliqua superare videatur ? Quoties inculcatum Procerum animis est, a me monstra opinionum ali: antiquorum haereticorum placita velut ab inferis revocari: sacrum baptisma, non rite administrari: j doceri praeterea, legem Dei, a regenito quovis, perfecte impleri et posse et debere: peccatum originis, et in Spiritum Sanctum non dari: pro aeterna damnatione orandum esse, et quae sunt similia non parvo numero figmenta, partim blasphema et impia, omnia vero in personam, fidem, religionem publicasque jneas actiones iniuria,