Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
162 „Apraefigalt terminus — igy folytatja Bányai Székely — eljővén, (márcz. 26. csütörtök) az egész juventus kiszálla a kúriára zászlókkal,1) dobokkal;2) a zászlókat megfordítván a lobogójokkal alá, a dobok pe- nig fekete posztóval voltak bevonva — kiindulván, előlmentek páronként a szolgák, utána a neutralisták ugyan páronként; a juventus — circiter 70 — hasonlóképen. Ezek után egy kocsiban a két professor kiindulván nagy városi frequentianak (sokaság) comitivajával (kiséret) utaztunk ki a várból. Első éneklésünk volt a 42-dik zsoltár ; a kisórő városi sokaság sírással, kesergéssel követett bennünket a fehérvári határ széléig; ezután énekeltük a 137-ik zsoltárt, ezután egy dicséretet, mely igy kezdődik: „Izraelnek megszomorodott nemzetsége.“ És igy alternatim énekelvén és dobolván mentünk egyenesen Krakóba.3) Ottan beszállánk a Mltsgs Teleki László4) ur udvarába, onnét a juventus quartólyba; a kik az udvarban el nem tértenek, a faluba szállíttattak. Circiter 11 deák és a két professor maradhatott az udvarban. A professiók (előadás, tanítás) a templomban celebraltattak; mind professióra, mind cultusra (könyörgés), mind czipóra dobszóval adatott jel. Ekképen quartólyba szállván a szegény diákoknak csak egynek is abban az időben patronusa nem lévén, exceptis decem juratis, kiknek a herczeg asszony Apafi Mihálynótól járt tiz-tiz köböl buzájok és tiz-tiz forintjok annuatim. Itten nyomorogván a több juventus az egy száraz czipóval élt, ha csak vízzel vagy vaczkorlével meg nem áztatta.“ A Fehérvárról kiköltözött deákok egy negyede Szászvárosra ment, nehányan Sárospatakra. Őszre járt már az idő, s minthogy Stein- wille nem engedte meg a Szászvárosra költözést: a fő konsistorium és a professorok az ifjúság nevében november 20-án szép levelet írnak a vásárhelyi tanácsnak s fölfejtvón abban a Steiuwille engedélyét is, egy időre szállást kérnek. A levelet Komáromi István senior hozta másod, vagy harmad magával Vásárhelyre november x) Ezen zászlókból ma is meg van egy a kollégiumunk könyvtárában, nagymegyeri Keresztesi Sámuel emlékére csináltatta nője : Kassai Borbára; Keresztesi patronusa volt a kollégiumnak; meghalt 1706-ban. 2) Szokásban volt a tavaszi napokon, szép időben hetenként szerdán és szombaton délután a mezőre játszás végett kimenni, katonák módjára rendben, páronként, felváltva ének és dobszó mellett, zászlókkal; minden osztálynak volt zászlója. A mostani gymnasztikát helyettesített ezen gyakorlat tartott 1848-ig. 3) Falu, közel Fehérvárhoz. 4) Nagy Teleki Mihály fija, meghalt 1738-ban.
