Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

139 statam beneficiumok nincsen. Buzácskájok ugyan mind volt eddig, a mikor koldulhattam. De húsra valót sehouuau senki sem ad csak egy pénzt is. Mely miatt a koplalást már el nem győzhetvén, lehe­tetlen, hogy ők is tovább subistálhassanak. III. Az classicus praeceptorok részérül. Kiknek is ha valahon­nan fizetést nem rendel Ngtok, tovább őket szóval nem tarthatván és már teljességgel mindenből kikopván, a következik, hogy az eddig s kivált mostan szépen floreáló classisok teljességgel corrualnak s bezáratnak. Mivel azért a collegiumok conservatioja ez háromban áll, em­lékeztetem Ngtokat jó igéretire s kényszerítem mind curatori tisz­tire, mind Istenéhez, vallásához s a scholák conservatiojához való kötelességére, ha Ngtok bennünket conservalui akar, providealni tnél- tóztassék conservationknak mediumiról is. Ha pedig Ngtok conserválni bennünket nem akar; én Isten s emberek előtt oka ne legyek annak az elleusógink boszszuságokra eddig florealt collegiumuak, vallásunk gyalázatjára vógképeu való corrualasának. Mindaz által a Ngtok Is­tenéhez s vallásához való és éutülem is sokszor megtapasztalt szép zélusa állhatatos reménységet nyújt arra, hogy Nagyságtoktul ke­gyes választ várjak.“1) Ezen tigybiizgó, küzdelemben ki nem fáradó, az intézet javáért minden követ megmozdító lelkes férfiú, ki saját szavai szeróut „sar­kantyú, ösztön“ volt a hideg keblüek fölrázásában és „átok is kí­vánt lenni“ vallása, iskolája virágzásáért, azon megnyugtató remény nélkül lépett le küzdelmes pályájáról, hogy fáradságos munkája által czólja valósítását csak távolról is sejthette volna. A nemzeti feje­delmi kor lejárt; uj aera vette kezdetét s ez nagy változásokat idézett elő, kicserélte Erdély eddigi türelmes, szabadelvű alkotmányát. Idegen katonaság, idegen clerus fészkelte be magát a uemzeti fejdelmi és rét. püs­pöki székvárosba. És e jövevény népség alig pár óv múlva igy szólott: „haec mea sunt, veteres migrate coloni.* E gyászos napok keservétől megmentette Kaposit a halál 1713. junius 22-én vasárnap reggeli 11 órakor. Alig három napig tartott betegsége, azon gyanúra adott okot, hogy halála rósz akaratú irigyei mérgezéséből következett. Ra­vatala fölött Berzótei János gyulafehérvári pap s a tanárságban utóda D Eredetije az erdélyi ref. egyházkerület levéltárában 9—711.

Next

/
Oldalképek
Tartalom