Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
11 hérvári iskolában nyerte. Bőd azt állítja róla, hogy „még kolozsvári tanuló deák korában uagy reménységet mutató ifjú volt, a melyet öregbített a fogarasi oskolának igazgatására vitetvén*J) Ilosvai Benedek gyulafehérvári tanár, pap, s később esperes javaslatára Kendi Sándor kancellárius és más mágnások segélyezésével külföldi egyetemek látogatására ment Olasz és Francziaországba, Schwoizba, innen Németországba, Heidelberg- és Wittembergbe. Ez utolsó egyetemen 1578. decz. 16-án vétetett be a „Contus hungaricus“-ba saját följegyzése szerint.2) Mikor tért vissza hazájába, nem bizonyos. Hogy azonban 1580 ban már a vásárhelyi Schola reef ora volt, teljes bizonyossággal állíthatjuk: mert 1581-ben Brassóban nyomtatott „Speculum exilii“ munkájának czinilapján Ludi rector Scholae Vasarhelinae és ugyanazon müvének ajánló levelében Pastor Fo- garasinus designatusnak irja magát. Innen tehát az is világos, hogy a fogarasi elsőrendű egyház ottani iskolaigazgatósága alatt fölismert jelességeért 1581-ben meghívta papjának. 1581-ben junius 3-án újból külföldre készült Gyulafehérvárról Olasz-és Francziaországba. Elindulása azonban az év két utolsó hónapjában, vagy 1582. elején történhetett: mert említett müve ajánló levelét október közepén irta Fogarasban 1581-ben. Ezúttal is megfordult Wittembergben, egy fél évet töltvén ott müvei rendezése és befejezese végett, s ekkor erdélyi pártfogói felszólítására visszajött hazájába3) hogy kevés idő múlva, mint mentor, harmadszor is visszatérjen Olaszországba, sőt Rómába az egykori világvárosba is elmenjen egy mágnás patronusának fiával. E harmadik külföldi utazása alkalmával adta ki Genfben „Theorematum de puro et expresso dei verbo“ czirnii munkáját 1584-ben, hol Beza- val, a nagy ref. theologussal is megismerkedett, ki őt 1585-ben Genfben kelt egy levelében sok dicsérettel halmozta el;4) egy másik levelében megint arról értesíti Ilosvai Benedek gyulafehérvári papot, hogy a Laskai számára Erdélyből küldött pénz kezéhez *) Polikarpus 40. 1. 2) „De homine magno illo in rorum natura miraculo.“ (Witebergae 1585.) czimü munkájának ajánló levelében, hol elő sorolja névszerint mind azon magyar ifjakat, kik 1522—1585-ig azon egyetemen tanultak 3) Ugyanott. 4) Weszpremi Steph. Succincta medicorum Hungáriáé et Transilva- niae biographia. Centuria I. pag. 188 — 189,
