Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

135

önteni azok tápláló nedvét, ízét, édességét, zamatját. S hogy e czól- ját annál könnyebben és sikeresebben valósíthassa s a megtanítandó különböző tárgyak számos volta mellett száz ívekre menő cursusok írásával és tanulásával tanítványait ne terhelje, kedvöket el ne vegye, vagy bátorságukat csökkentse s éppen v'sszariassza: tantárgyainak lényegét összevonva és foglalva nehány ívben irta1) le, röviden, tisztán, világosan és könnyen érthetőleg, néha versben, mint ezt Erdélyben, Magyarországon is elterjedt és 1848-ig az alsóbb iskolákban tanított rövid ethikája mutatja:

1. Istent féld; ne beszóld másnak titkodat.

Kevés szót tégy, de jót, bár láss s hallj sokat.

Mindenbe kelletlen ne mártsd magadat.

2. Ki s mi légy, tudd meg : igy tudsz bánni mással.

Kell élet, becsület? társalkodj jókkal.

Kell elég csendesség? maradj sorsoddal.

3. Szeress, de inkább ne mást, te magadnál.

A közjó méltóbb jó a magadénál.

Aranyat, ezüstöt földbe miért ásnál.

4. Egyenlőt, ismerőst tarts barátodnak.

Tűrj s engedj, bár szenvedj, feljebbvalóknak.

Kedvezz s adj, bókét hagyj alábbvalóknak.

5. Állandó légy a jó feltött szándékban.

Légy serény, keresztyén hivatalodban;

Restségtől sok rósz sül minden országban.

6. Zűrzavart, pört s patvart házadból kiűzz.

Rósz népet, cselédet magadhoz ne fűzz.

Ne legyen lelkedben kigyómóreg s tűz.

7. Költséged mérsékeld jövedelmedhez,

Fösvénység vagy szükség mert megköruyókez,

Mindkettő egyenlő óletnyüge ez. *)

*) Ide nem értve a theolcgiai müveket, mint a melyeknek tanítására fősuly volt fektetve — ezek képezvén a fő tantárgyat.