Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

130 tetes, nemes és nemzetes uraink nekünk bizodalmas fautorink és Patronusink ! jó emiékezetiben lehet kgltekk, minemü változásokban, szóróngattatásokban és veszedelmekben forgott számos esztendőktől fogván, a mi Jézus Krisztuson, amaz romolhatatlan és mozdulha- tatlan lelki kősziklán, fundáltatott igaz keresztyéni vallásunk, és annak teljes szívvel való követői: miképen foglaltattak el minden igaz ok nélkül a parochialis és scholasticus proventusok, minemü kegyetlenséggel és dühösséggel hányattattak ki az ecclákbul és scho- lákbul az isteni tudományt hirdető tanítók, sőt sokan siralmas szám- kivetésben minden irgalmasság nélkül üzettettenek, miképpen rui- náltattak sok helyeken a parochiák és scholák, hogy azoknak többé senki lakósa ne lehesen: ezek között amaz dicséretes, jó hirii, tiszta tudománynyal szépen fénylő és tündöklő pataki schola, a mi igaz vallásunknak kis Jeruzsálemé, melyet ma is szivünknek keserű szo­morúságával, és szemeinknek sűrű könyhullatásával emlegetünk: mert elromlott és rutul elpusztult a bölcsességnek amaz hajléka, melyből származnak vala szegény rongyollott hazánknak javára mind az ecclai belső, s mind a secularis külső hasznos emberek és oszlopok; ugyanis ez ellen köszörülte és élesítette volt meg kedvezni nem tudó agya­rát a napnyugati veres vadkan, kinek már a mi gazdag és bő kglmü Istenünk ellene kezdett állani, úgy hogy a mieink azt a puszta ve­teményes romladozott kertet rooccupálták, ős ahoz tartozó parlagos szőlőket is. Égitek azért mint Tekintetes, Nemes és Nemzetes bi- zodalmos fautorinak, patronusinak alázatoson esedezik a specificalt néhai fényes Scholának bujdosásban levő maradékja, essék meg rajta könyörülő szive, és legyen assistentiával, sőt tehetsége szerint segít­séggel , épüljenek annak a romladozott kis Sionnak kőfalai, gyüj- tessenek egybe már valaha eloszlásban levő fiai, lakhassák békével, élhessenek csendesen annak privilégiumaival és javaival. Kgltek ez- aránt Istennek kedves dolgot cselekszik, keresztyéni tartozó tisztit végbe viszi, igaz vallását előmozdítja: és a posteritásnak s jövendő nemzetnek halhatatlan dicsiretes emlókezetire megmaradandó és ál­landó oszlopot emel; minket penig életünk fogytáig magukhoz való háládatosságra és hűségre kötelez. Ajánljuk mind fejenként kglteket a jó gondviselő Istennek kgls. védelmező szárnyának árnyékában. Fejőrvárott, 2. Marty Anno 1683.

Next

/
Oldalképek
Tartalom