Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

9

Bármennyire szivén feküdt Apafinak az új gyarmat minden oldalról való biztosítása: halála után mégis több zavartatást, zaklatást kellett kiállania. Erdély már jó darab idő óta Eris alma volt az osztrákház és török porta között, s miután ez utolsó Tököli Imre bukásával végkép kiszorult Erdélyből, II. Apafi Mihály pedig

nem volt(?) elég erős az ország kormányzására: Erdély a Leopoldi

/

szerződésnél fogva az osztrákház kormánya alá jutott. Es ezen császári ház és a magyarországi elógületlen hazafiak élére állott II. Rákóczi Ferencz között keletkezett s több éven át tartott mozgalom szele Erdélyt sem hagyta érintetlen: a honfiak egyrésze a császári párt mellett állott, a másik a Rákóczi táborában küzdött s e polgárháborúban most egyik, majd a másik fél rabolta, pusztította mint a többit, úgy a Sárospatak-Gyula fehérvári collegiumot is.

A végcsapás 1716-ban sújtotta a vándor-iskolát: Steinwille István generalis a gyulafehérvári vár újítása alkalmával kiadta a rendeletet a távozásra, kiköltözésre. S minthogy „silent musae et leges inter arma,“ azon katona kőkemény akaratát katonamódra, ellentmondás nélkül kellett teljesíteni a tudomány és művészet gyakorlóinak, ha a múzsák templomának rcmjai alá temettetni nem akartak. Márczius 26-áu vonult ki a gyászsereg azon hajlékból, mely 44 évig falai közé fogadta volt. Egy szomorú temetés képét nyújtotta ez. Szent zsolozsmák éneklése s gyászba vont dob per- gése között lefordított gyászlobogóval távozott az újból száműzött sereg Zilahi Sebes András és Szathtnári Paksi Mihály két tanára vezetése alatt a csak pár évtized előtt még nemzeti fejedelmi városból, hogy új hazát keressen másodszor is e hazában, a polgár- és vallásszabadság egykor klassikus földjén, hol egy század előtt még az idegen üldözöttek is biztosan köthették ki viharhányta hajójukat. A kivert nyáj a közel eső Krakóba álla meg és töltött 8 hónapot, tájékozást szerzendő, hová, merre irányozza vándor útját. A felsőbbség M.-Vásárhelyt jelölte ki ideiglenes tartózkodási helyűi, hová deczember 2-án el is jutott s a következő 1717-ik évet mint vendég töltötte itt. A reformatus collegiumnak a reformatio 2-ik százados innepót ily súlyos viszonyok között kellett megérnie.

Eljött végre az 1718-ik évi április 30-ik napja, mely a vásárhelyi partikulát a s.-patak-gyulafehérvári collegiummal egyesi-