Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894
145 küzdelem. S úgy látszik napjainkban a reális irány van túlsúlyban. Miveit emberek egész serege, még tanárok, szaktudósok, államférfiak közül is igen sokan a realizmusnak engedményeket téve az ideális nevelés követelményeit hovatovább mind szü- kebb, mértékre szorítják. Nagy a hajlandóság a humaniórákat itt ott megnyirbálni, s helyettük a reáliáknak mind több tért engedni. S midőn az ifjú lélek nem képes még bizonyos dolgokat felfogni, a magasabb motívumokat leikébe venni: könnyen hódol hangzatos jelszavaknak, s a hasznosság elvében rejlő egészséges magot észre nem véve, az azt környező hamis tanításokat tartja a lényegnek és szélsőségbe esik. Ennek folyománya nagyrészt az is, hogy a tanuló iíjak nagyobb fele a humaniórák iránt bizonyos ellenszenvet tanusit, s vagy éppen nem tanulja azokat, miből következett az ezen tárgyakban jegyzett elégtelen tanjegyek nagyobb száma, vagy csak annyit tanul belőlük, a mennyit a kötelességérzet javasol s a legalább elégségesen való tovább haladás mulhatlanul szükségessé tesz. Ez pedig helytelen, a dolog tulhajtása. Mert igaz ugyan, hogy ,,non scholae, séd vitae discimus“ s az éléshez kenyér és hús szükséges, de eZ nem minden. Yan bizonyos alaptulajdonsága az emberi szelemnek, mely nem elégszik meg a mindennapival, hanem magasabbra törni készteti. . . . ,,Fogadjátok szívesen, kedves ifjak, a figyelmeztetést, s éltetek minden körülményei között tartsátok is meg: Nemcsak kenyérrel és hússal él az ember, hanem igével is, az ige pedig az eszme !“ * Ezután rövid visszapillantást vetett az igazgató a lefolyt iskolai évre, annak nevezetesebb mozzanataira, a kifejtett munkásságra és összefoglalta az isk. év általános eredményeit. Fzek- ből, a már közlőiteken kívül, álljanak itt a következők: 1. A kollégium kormányzatában történt sajnálatos változás fennebb az I. sz. a. volt megemlítve. A tanári és tanító testület ez évben is ugyanazon tagokból állott, mint a megelőzőben. Horváth Gáspár tanár aa időközben bekövetkezett betegsége és szabadságoltatása sem idézett elé a testületben személyi változást, — minthogy uj erő nem alkalmaztatott, henem a meglevők között osztattak be az órák. (L. fennebb.) Ezen körülmény miatt a tanerők elégtelensége még súlyosabban nehezedett a testületre, 10
