Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894
126 b) A föld- és termószetrajzi gyűjtemény állása az 1894—95. tanév végén. A föld- és természetrajzi gyűjtemények összeállításánál és berendezésénél a múltban nem az volt a főczél, hogy a tanításhoz szükséges természeti tárgyak, készítmények (praeparatumok) és faliképek szemléltetés végett szereztessenek be és úgy a tanulók- mint az okulni vágyó közönség által bármely időben megtekinthe, tők legyenek, hanem összeszedték a vidék feltűnő csodatárgyait, a szem elé ötlő és gyűjteménybe alkalmas vagy nem alkalmas nagy példányokat, torzalakokat halmoztak fel egyes zugokban minden rend, név és a találási hely megjelölése nélkül. Meghozattak nagy költséggel minden látóit vagy hirdetett külföldi tárgyat, készítményt, gépet, de ezek számára alkalmas helyiségről, jól záró, pormentes szekrényekről nem gondoskodtak és feltünőleg nem óvták a megsérülésektől s a gyors tönkre menéstől. Az ily gyűjtemények legtöbb kollégiumnál vagy nem léteznek már, vagy ha léteznek még roncsaikban, poros lomtárt képeznek és a gyűjtemény rendszeres beállításánál a szakember előtt valóságos gordiusi csomót képeznek a múlt hagyományait és a jelen követelményeket illetve. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy fényes múlttal dicsekedő, neves iskoláink gyűjteményei és szertárai talán zsúfoltak, de nem fele nek meg a szemléltetve tanítás követelményeinek és e tekintetben messze túlhaladták őket a közel múltban létesült iskolák modern gyüjteményecskéikkel. Nem bocsátkozunk annak tárgyalásába, hogy mi volt a jelzett gyűjtemények keletkezésének és romlásának oka Az tény, hogy általános volt a fentirt állapot és eljárás nem csak a hazai, hanem még a külföldi iskoláknál is, mint arról számos iskolának még a jelen állapota is feltűnő bizonyítékot nyújt. A marosvásárhelyi ev. ref. főgymnázium gyűjteményein és szertárain is átvonult azon idők szelleme és erősen megviselte, mert bár buzgón fáradoztak a nyolczvanas években a nyomok eltörlésén, még mindig felismerhetők és feltűnők a régi állapotok, melyek zsibbasztólag hatnak az újjá szervezés és berendezés fáradságos munkájára. Az oktatás jelen fejlettsége megköveteli, hogy a tananyag feldolgozása minden tárgynál természetszerű legyen, azaz a felfogás ne csak a fülre, hanem a szemre is támaszkodjék, sőt ez utóbbi legyen a fő, minthogy legbiztosabb és legmaradandóbb tudást a szemlélés, illetve közvetlen megfigyelést nyújt.
