Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894
107 ajánlatára törvényesen képesített ev. ref. vallása egyének közül négyet a nagy méltóságú vallás és közoktasügyi m. kir. miniszter ur nevezne ki, nyolczat pedig az eddigi mód szerint autonom jogánál fogva szintén törvényes képesítéssel biró egyének közül azegy- názkerületi közgyűlés választana. A nagyméltóságu miniszter ur által betöltendő tanszékek egy magyar latin-nyelvi, a németnyelvi, a természetrajz-földrajzi és A mértanirajzi tanszék lennének. Nem czélunk jelen kérésünkben az egyes részleteket most felsorolni, a melyek úgy kollégiumunk elöljáróságának kötelességeit, mint a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, Valátnint az egyházi főhatóság jogkörét meghatározzák; fönntartva ezt a nagyméltóságu miniszter ur, s az egyházi főhatóság és elöljáróságunk megbízottjai által megállapítandó és megkötendő szerződés alkalmára; hanem kérjük a nagyméltóságu miniszter urat, hogy tekintetbe véve indokainkat, a közszükségletet, átvizsgálva A) jegy alatt ide mellékelt normal költségvetésünket, többi mellékleteinket, kérésünk megadását a törvényhozásnak ajánlani szíveskedjék. ismerjük a terheket, a melyeket az államnak a középoktatást illetőleg hordoznia kell, tudjuk, hogy egyházkerületünknek már négy oskolája vette igénybe az állam gyámolitását; de itt nem felekezeti érdekről van szó, hanem egy eddig e tekintetben nagyon mellőzött vidék és város kulturális érdekei lépnek előtérbe. Nem egy kisebb, újabb keletű emporium lokális érdekeit akartuk feltüntetni, hanem egy ősrégi magyar szellemben miveit földdarabét, a melynek dúsan termő talaja van. Nem egy uj oskola megteremtését kérjük, hanem egy százados, az idők viharában sokat hányatott, szenvedett, s mostoha körülményei, szűk anyagi viszonyai daczára is a magyar közművelődésnek annyi szolgálatot tett oskolának felvirágoztatását. Ott a hol két világra szóló lángésznek, Fogarasi Pap Józsefnek és Bolyai Farkasnak, a magyar jogtudomány egyik csillagának Dósa Eleknek, a nagy philosophusnak Kötelesnek szelleme lebeg, a hol annyi buzgó úttörő működött, azokon a tanszékeken nem szabad a pangásnak állani be, annak az intézetnek nem engedhető meg, hogy összezsugorodjék. Annak a szövétneknek, a melyet a bujdosó Pósaházi és Buzinkai gyújtottak föl vándorut- jokon egy világtalan sötét éjszakába, nem szabad az utódok kezében elhamvadni és ha ezeknek talán karjuk elerőtlenedik anyagi támasz hiányában, most a midőn a uemzet, az államkormány sok tekintetben valósította az ősök látásait egy virágzó, erős, szabad Magyarországról: a segélynek itt sem szabad elmaradnia. Abban a reményben, hogy kérésünk meghallgatást nyer, bát-
