Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893
A TERMÉSZET HÁZTARTÁSA. TANÁRI SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS. Tartotta 1893. okt. 1-én, Gyulai D. Kálmán. A nap bolygóinak egyike, életünk leforgásának színhelye, porainknak örökös hajléka a Föld nem élettelen világtest, hanem egy olyan kis világ, melynek ezernyi, meg ezernyi jelenségei, változásai s az égen látható kisebb- nagyobb ragyogó testek segítségével végbemenő tüneményei sajátos életet kölcsönöznek. E kis világ a maga összes életjelenségeivel közönségesen „természet“ nevet visel. A természet maga előteremti mindazon eszközöket, kellékeket, feltételeket és módokat, melyek sajátos működéséhez szükségesek. A természet összhangzó működésének köszöni előállását ama szám nélküli élettelen és élő test, mely részben a Föld tömegének alkotó része, részben felületének burka, meze. E testek is gyakorolnak egymásra kölcsönös hatást, mely mint erő nyilvánul. A hatás nemei szerint különbözők a keletkező erők is. — A természet nagy munkájában szakadatlanul működő erők, mint természeti erők ismeretesek. A természeti erők igen rövid vagy nagyon hosszú idő lefolyása alatt óriási változásokat idéznek elő a Föld felszínén és e változások sorozatában rejlik, a természet élete, háztartása. Hányszor fakadnak ily szavakra: minek a tömérdek sok kő a hegyekben ; mi haszna van rengetek sok, reánk nézve alkalmatlan gyomnövényeknek, az ember és állat kinzására, boszantására teremtett légyféléknek, vagy a Földet összeomlással fenyegető földrengésnek, a rémületes vulkánoknak, romboló villámoknak, a pusztító jégesőnek ? A természet maga egy, az emberi észt messze túlszárnyaló bölcsességgel berendezett nagy ház, melynek ép úgy meg vannak 1
