Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893
koszorús költőnk 50 éves irói jubileuma alkalmára; 1894. márczius 15-én a sajtó-szabadság örömére, s végül 1894. április 8-án a nemzet nagy halottja, Kossuth Lajos, gyászemlékére. Mindhárom ünnepély az ifjúság és nagyszámú közönség jelenlétében kiváló műsorral és igen szép eredménynyel folyt le. Ifjúságunk hazafiságáról, nagyjaink emléke iránt való kegyeletéről tanúskodik a Kossuth-gyász alkalmával tanúsított magatartása. A halál napjától a temetésig eltelt idő alatt ifjúságunk nem volt együtt; el volt széledvea húsvéti szünidőre: de azok, kik itt voltak, gyász lobogókkal díszítették fel kollégiumunkat, karjaikon gyász szalagot viseltek. Szünidőről begyükén az ifjúság, gyászünnepélyt tartott s tanárkarunk engedélyével keblében gyűjtést indított meg az országos Kossuth-emlékre. A dicséret ezért főleg a kört illeti, minthogy a kezdeményezés onnau indult ki. A gyűjtés eddigi eredménye következő: YI. osztályból 10 frt, Y. o. 8 frt 50 kr, 1Y. o. 4 frt, III. o. 6 frt 10 kr. II o. 4 frt 74 kr, 3 e. o. 7 frt 07 kr, 2. e. o. 6 frt 82 kr, együtt 47 forint 23 kr, mely összeg később beszolgáltatandó gyűjtésekkel még szaporodni fog. A gyűjtés folyama alatt alakult városunk kebelében egy bizottság, azon czéllal, hogy városunkban Kossuth-emléket létesítsen. Az ifjúság helyes tapintattal ezen kebli ezé! támogatását is magáévá tette és a tanári kart kérte fel, hogy saját belátása szerint határozza el, mennyi adassék a gyűjtött és gyűjtendő összegből az országos emlékre, s mennyi maradjon a helyi Kossuth emlék czéljára. A tanári kar határozata szerint 30 frt felküldetett a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére alakult országos bizottság 1991, számú gyüjtő-ive mellett, annak czéljára, a pesti hazai első takarékpénztár egyesülethez. A fenmaradó s később befolyó gyűjtésekkel körülbelől szintén 30 frtra kiegészítendő összeget illetőleg pedig tanári karunk azt határozta, hogy az egyelőre takarékpénztárba helyeztessék és ott kezeltessék. Bármenynyire át vagyunk ugyanis hatva a czél nemes volta által, hogy Kossuth-emléke városunkban is megörökittessók, s bármekkora el ■ ismerés illeti azokat, kik ezen törekvést megindították: városunk számos, tekintélyes, humánus érzésű polgárával együtt mi sem érthetünk egyet a bizottság többségének azon határozatával, hogy ezen 98
