Református Kollégium, Marosvásárhely, 1891
5 kaptam, sivárrá vált előttem a világ s kutatom a siron túl való rejtelmeket, vonz a titokzatos, a borzasztó, a mikor a sir előtt megállva annyi gondolat óbred fel bennem, a mikor a költőből philosophus lesz — ez is csak hangulat. A halál biztos tudata az, a mi gondolkozásra készté az embert, a mi megteremtő a philosophust, mi hát a philosophia? — hangulat. A halál biztos tudata az, a mi vigasztalás keresésére indított, a mi megalapitá a vallást, legyen az a végsemmisülés vagy az örök élet hite. Mi tehát a vallás? A század vége oda súgja füledbe: hangulat. Ezt mondja költő, philosophus gondolkozó emberek ezere s ti reátok tekintek ifjú barátaim, a kik már a jövő század emberei vagytok s azt kérdezem magamban, hogy vájjon az az eszmény, a mit reánk századok hagytak a szépről és jóról, abban vetett bizodalinunk , hitünk mind hiába valóság-e? S a másik század lesz hivatva kitörölni a lelkekből, lesz hivatva a múzeumi emlékek közé sorozni ? Vagy talán inkább azt kérdezem van-e jónak és szépnek, a rosznak és rútnak olyan helye gondolkozásunkban, lelkünk működésében, mint mondjuk például a térnek és időnek, a melyek nélkül a dolgokat észlelni, felfogni, megérteni sem tudjuk? — Es vanuak a jó- és szépnek olyan törvényei, mint a térnek és időnek vannak mértani és dynamikai törvényei, melyek az emberi gondolkozásban, bármiképen alakuljon és fejlődjön az, mindig igazak maradjanak? Jól megértsük egymást. Nem azt kérdem, hogy általában az embertől, az emberi gondolkozástól egészen függetlenül, a nélkül, hogy egyáltalában ember létezne a világon, létezik a szép és jó; hiszen természetesen mindent ahoz kell kapcsolnunk, hogy az ember létezik, mert minden philosophia kiinduló pontja épen a létezésünk. Kérdésem csupán az: hogy van-e lelkűnknek, hogy úgy mondjam, egy olyan szerve, mely a dolgokat előttünk okvetetlen vagy szépeknek, jóknak vagy rútaknak tünteti fel? Mert ha lelkűnknek egy ilyen szerve létez, akkor annak változhatatlau törvények szerint kell működnie, akkor
