Református Kollégium, Marosvásárhely, 1891
TANEVET MEGNYITÓ BESZED tartotta 1892. szept. 5-én BEDŐHÁZIJÁNOS igazgató. Az örök jó és örök szép ápolásának jelszava mellett nyitom meg ez évszázad utolsó tizedének első esztendejét: Végig nézek soraitokon: ti apróbbak, mint érett ifjak fogjátok majd köszönteni a huszadik évszázad hajnal sugarait, ti nagyobbak, férfierőtök, tettvágyatok, lelkesedéstek és buzgalmatok kifejtésének majd a jövő évszáz küzdő homokján találtak tért. Végig nézek soraitokon : behunyom szemeimet és szeretném fellebbenteni a jövendő fátyolét és emberi tehetetlenségem és tudatlanságom érzetében alkotok magamnak képeket, idézek álmokat, képzelek alakokat a jövendő szürke ködében, mint mikor a pásztor mélázva szemléli a gomolygó felhők által takart eget: e képeknek, ez alakoknak, ez álmoknak megtestesülését ti általatok várom és remélem. Végig nézek soraitokon : hangoztatom az örök jónak és örök szépnek dicsőítő énekét, a melyet atyáinktól, nagyatyáinktól, őseinktől tanultunk, amely lelkesítőjük volt küzdelmes harczaikban, vigasztalójuk a szenvedések, a kínok között, örömüknek kifejezése diadalaikban ; — és akkor megcsendülnek fülemben a tizen- kilenczedik évszáz nagy operájának utolsó áriái, ama zavart akkordok, melyek a végvonaglást, a tragikai kifejlődést jelzik, megcsendül fülemben a „fin du siécle“, a század végének leverő, lehangoló indulója s azon veszem észre magamat, hogy gondolataim nekem is annyi ezer meg ezeréivel ez induló ütemeire haladnak tovább, ama kedves régi dicsőítő ének elhal ajkamon, földre szegezve szemem, komoran, töp1*
