Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890
17 nemes érez, mely itt a fejlődő jellemekbe olvadt: mind, mind gazdagodása, növekedése az anyaszentegyháznak, hazának, az egész emberiségnek. Bizony, áhítattal gondolunk ez évre, mely immár elmúlt. Elmúlt? Nem! . . Jövendővé változott át!! Legyen hála Neked, Isten, Atyánk ! hogy Gondviselője voltál ez ifjúság tanítóinak, e bölcs Gamalieleknek, kiknek lábainál nőnek az apostolok ; legyen hála Neked, hogy adtad ez intézet vezéreinek a szeretet, türelem, a fegyelem, az ön- feláldozás lelkét; légy áldott, Atyánk! hogy ez intézetet s ennek népét gondviseléseddel befedezted, mintegy szárnynyal; oltalmaztad, mintegy paizszsal; felékesitéd, mintegy koronával! És most, Uram, bocsásd el e falak közül e gyermekeket, ez ifjakat; engedd, hogy vidáman oszoljanak szerte ők az édes szülőföld hegyein, völgyein, kies folyóvizek partjain; vezesd őket, Uram, jóságosán haza, az édesapai házba, az édesanyai karok közé s — ha majd kezd őszre hajolni a természeti világ, hadd kapjon ez intézet, ez a ház, ez a termőfa újra lombot, virágot, hadd zendüljön meg, hadd nyíljék meg itt ismét egy új tavasz, kegyelmedből. Ámen. 2
