Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
88 rencz és Gönczi János uraknak lelkes működésükért, a mely által lehetővé tették ifjúságunknak nem csupán a rendes tárgyak keretén belül való kiképeztetését. Onmunkásságotok az említett önkéntes tárgyakon kívül csekély volt. A tanári kar által kitűzött pályadijak kettejére egyáltalában nem érkezett be pályamű. A verseny vizsgálatra a latinnyelvből és mennyiségtanból csak egy egy ifjú jelentkezett, a kik a vizsgálatot dicséretes eredménynyel kiállva, jutalomra méltóknak ítéltettek. Lakatos Sámuel tanár barátom felfogja olvasni önmunkásságotok kimutatását. Épülni lehet a jóból, mint a roszból — jövőre ne igy legyen. Szabadjon végül egy szívélyes búcsúszót mondanom ama fiatalabb pályatársainkhoz, a kik egykor Kollégiumunk növendékei, mert4 buzgó segitőink voltak e tanításban. Az odaadásért, a buzgóságért, a felmutatott eredményért fogadják köszönetünket, jövő életpályájokra szerencsekivánatunkat — talán mondhatom atyai áldásunk — mert mindig, mindenkor úgy tekintettük, mint fiainkat. Fogadják részemről is köszönetemet, hogy e nehéz hivatásban segítettek. Ezzel az 1889/90-ik tanévet bezárom.