Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
Évzáró beszéd tartotta 1890. év junius hó 26-dikán BEDŐHÁZI JÁNOS, igazgató. Mélyen tisztelt közönség I Nemes tanuló ifjúság! Kedves barátaim! Midőn tisztem szerint itt állok, újólag bezárni e tova repült évet, midőn szivemben örömmel kellene végig hordanom tekintetemet ama mosolygó arczokon, melyeket a jól végzett munka kellemes érzete derít, midőn bár fájdalmas, de a jó reménységtől édesi- tett istonhozzádat kellene mondanom a távozóknak, a midőn, mint a gazda adós aratás kévéit kellene összeszámlálnom, ez ünnepélyes, e derült órában, egy árny lebbcn el szemeim előtt, az öröm érzetét a vesztés fájdalma nyomja el szivemben. — Gyászt hozott ez év reánk, a mire sokszor, évek óta egyszer-másszor gondoltunk, de minek bekövetkezését mégis a messzibb jövőbe képzeltük, a benne rejlő emésztő kór gyors csapással ragadta el oskolánknak egyik kitűnő munkását, egyik szeretett barátunkat, a tanításnak egyik fáradhatatlan harezosát: l)r Demeter Károlyt, Engem ifjúkori barátság fűzött hozzá, abból az időből, a mikor az álom is valóságnak tetszik, amikor minden olyan rózsás, minden olyan édes, a mikor a tej is megrészegít, együtt töltöttük az élet ama szép hajnalát, melyet most ti éltek át ifjú barátaim. A kolozsvári kollégiumnak ő volt egyik legjelesebb tanulója abban az időben, a kinek a tudni, a tanulni vágyás úgyszólván arczán ült ki, a ki nem tudott nyugodni addig, mig az előtte levő tárgyat teljesen át nem értette, a kinek már akkor gyönyörködtünk értelmes világos előadó képességében. Nem tanult könnyen, mondhatom sokszor fáradsággal, de kitartó szorgalommal, a mit egyszer megértett, az teljesen vérévé vált, arról tiszta világos fogalma volt. Volt benne valami a német alaposságból, a nélkül, hogy pedáns lett volna. E tulajdonságot megtar6
