Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889

szája, a szolcsvai vízesés mind oly változatos képeket nyújtanak, hogy szerettünk volna mindegyre megállani s hosszabban időzni e gyönyörű vidéken.

Offenbányán ez elhagyott kis bányavárosban megállottánk, sétaterén ebédeltünk a magunkkal hozotteleségből. Yidalynál csapatunk két részre oszlott; a kisebb rész, a gyengéje és fáradottja szekerén folytatta tovább útját Boré ven át Toroczkőig, a nagyobb rész, az erősek és fáradhatatlanok a hegyen át vették útjokat, melynek meredekségre nézve még nem leltük párját s az úgynevezett „Ordaskő“ mellett elhaladva, leereszkedve, legalábbb is két órával hamarább érkeztek Toroczkóra, mint a szekérén menők. To- roczkón fogadtatást rendeztek számunkra, de ünnepélyes része, ketté válván s késő este érkezve meg a szekeren levő rész, elmaradt. A vacsorát sem igen ízleltük, mindnyájan ágy, fekvőhely után vágytunk, a mit a jó toroczkói polgárok házainál meg is találtunk. Másnap megszemlélve Toroczkó vidékét, a Székelykövet, melyet az idő rövidsége miatt nem mászhattunk meg, délben némi késéssel a villásreggeli miatt, dobszó mellett indultunk, hogy még napvilág beérhessünk utazásunk végpontjára: Nagy-Enyedre. Az út 28 kilométer s öt óra alatt meg akartuk tenni. Gyors menetben haladtunk át a szép fennsíkon, messziről sötétlett felénk Toroczkó Szent- György vára, a Székelykő, mig a szikla-szorosig érve, mely Enyed felé vezet, eltűnt a vidék előttünk. Alig találhatunk szebb, meg- ragadóbb képet, mint e szikla-szoros magas, komor kőszikláival, a gyors zuhogással lefelé rohanó patak, mely mintegy szélit, hogy fürödjünk benne meg.-Ez az úgynevezett „kő“, sajnáljuk, midőn Nyirmezőnél kiszélesedik a völgy s búcsút kell mondani e kellemes útvonalnak. Ütünk máskülönben is kellemetlenné vált ezután, ajó idő, mely eddigelé állandóan velünk volt, cserben hagyott. Az égre fenyegető felhők tolultak, emiatt kénytelenek voltunk egy órát vesztegelni, várva, hogy talán esak elvonul a zápor. Hiába, kénytelenek voltunk neki indulni, esőben, sárban az útnak, feloszlatva sorainkat, ki-ki a hogy tudott mennél gyorsabban, 8 perez alatt egy kilométer sebességgel. Elég jókor benn voltunk Enyeden, de pihenés, száritkozás annyira elvették időnket, hogy alig tekinthettük meg a várost, futólag a kollégiumot. Visszatérve a városi vendéglőbe ott Nagy-Enyed város vendégszeretetéből ebédnek illő vacsora várt reánk. Az ifjúságot később a nagyenyedi kollégium ifjúsága is megvendégelte. Ki álmosan, ki jó kedélyben várta az éjfél után jövő vonat érkezését, mely 23-adikán reggelre visszahozott Maros- Vásárhelyre, sárosán, fáradtan, összetörve vonultunk he kollégiumunk udvarára, a honnan ki-ki eltávozott családja körébe a hátralevő ünnepnapokon kipihenni az ut fáradalmait.