Református Kollégium, Marosvásárhely, 1888
I m ii emberiség közös érzelmeiről, vágyairól zeng, mely az emberiséget egy közös czél felé való törekvésében lelkesíti, a melyről csak sejtelmünk van, a melynek sejtelme néha a bölcsek szavában, költők dalában szólal meg. És az a milliárd gondolat, mely annyi agyban született és születik, mind meg annyi kis patakocska, a melyek egy közös mederbe futnak össze, abba az oczeánba, a mely az emberiség összes tudását foglalja magába, a melynek felszínén elsimul mindaz, a mit egyenetlennek, visszásnak, véletlennek, kivételesnek tartottunk. Mélyen tisztelt hallgatók, — ifjú barátim! Hisszük, sejtjük, hogy azon az életen kívül, a melyet önmagunkért folytatunk, a melyet mindenünknek tartunk, a melyről azt vagyunk hajlandók hinni, hogy annak megszűntével minden megszűnt, van egy másik életünk is, ugyanakkor, egy magasabb, egy felsőbb élet, .a mely által az örök életnek vagyunk részesei. A midőn e mozdulatlannak látszó földtekén ide s tova bolygunk, a midőn megtesszük szokott mozgásainkat, vagy legyünk akár nyugalomban is, még egy másik mozgásnak is; vagy akkor is egy mozgásnak részesei vagyunk, egy örök mozgásnak, a melyet a földdel együtt teszünk meg a világtérben. így vagyunk az élettelis : kit annak durva küzdelmei, a kenyérszerzés hajtanak, kit a dicsőség, a boldogság- vágya kerget, kit a tudomány, a hírnév, a gazdagság szomja, mind megannyi külön törekvésnek látszik ; mégis mindannyiában ott van az a közös czél, az az általános élet, habár némelyek keblében tudatlanul is, a mely az egyéniség születése előtt is volt örökké, halála után is fennmarad örökre. így látom, igy tudom az örök életet; valamint a későbbi nemzedékekben testünknek, vérünknek a atomjai verődnék ismét össze, s nem uj élet keletkezik, hanem az életnek épen csak folytatása, valamint a fizikai világban az ősök helyébe a nemzedékek következése egy meg nem szakított folytonos proczesszus s maga az individuális lét tudatára csak a körülöttünk és bennünk végbe menő tüneményekből való elvonás által jutunk s tetszünk csak különállóknak; úgy, a mint a fizikai világban látjuk az örök életet, láthatjuk a szellemi világban is. Azok a gondolatok, eszmék, érzések, vágyak, törekvések, a mik bennünk élnek, nem bírnak kezdettel, nem bírnak véggel, csak folytatásai, csak tovább fejlődései ugyan olyanoknak, a melyek folytattatni és fejlődni fognak végtelen időkig. Meg vagyok győződve, hogy a mint a miudenségben egyetlen egy atom sem keletkezik újon, egyetlen egy atom, a mi meg van sem enyészhetik el, a mint egyetlen egy tünemény sem lehet olyan, mely más tüneményeknek okszerű folyamatát ne keltené fel, úgy hiszem, hogy nincs egyetlen egy gondolat vagy eszme,
