Református Kollégium, Marosvásárhely, 1887
55 a következő történelmi pályakérdésre: „Szent István uralkodásának befolyása a keresztyén vallás és ezzel kapcsolatosan a nyugati civilisatio terjesztésére. Kik tettek e téren utánna legtöbbet a reformatio koráig ?“ Beérkezett két pályamű, [X. és XII. szám alatt. A IX. számú „L’ eglis avait remue d’ ailleurs“ stb. jeligével. Pályázó tárgyát sok oldalról fogva fel s rendszerbe öntve jól feldolgozta, a feladatot eléggé megfejtette, bár némely szakaszban több oly esemény részletes előadására terjeszkedett ki, melyek nem tartoztak szorosan a feladat megfejtéséhez s igy a munka nagyon terjedelmessé vált, de ez nem szolgál a mü hátrányára, mely általában sok utánjárásra, szorgalomra, gondolkozásra s kitartó munkásságra mutat. A dij kiadatik. Szerzője Márton Jenő VIII. o. A XIII. számú „Labora“ jeligéjű az eseményeknek egyszer uralkodók, máskor századok szerinti elősorolásával s a többszöri csoportosítással sok helyt felesleges ismétlésekbe esik. Irálya néhol dagályos. Egyébiránt a feladatot sok oldalulag tanulmányozta s tárgyát eléggé kifejtette. Müve sok utánjárást, olvasást és munkásságot tanúsít, ezért a latin pályakérdésre kitűzött ösz- szegből 10 írtban részesittetik. Szerzője Sárkány Miklós VIII. o. 2. A tanári kar rendelkezése alatti alapból 15 frt volt kitűzve a következő pályakérdésre: „Melyek a gyümölcsök és magvak elterjedését eszközlő berendezések a növényvilágban. “ E most másodszor kitűzött pályakérdésre beadatott 3 dolgozat: II., III. és XIV. számok alatt. A III. számú „Praemium agricultoris fecunditas opima est“ jeligével ellátott pályamű szerzője helytelenül fogva fel a kérdést, az abban világosan megjelölt biológiai tünemények leírása helyett a „polgárok“ buzdítására irt gyakorlati pomologiai vezérfonalat ad, a régi népies pomologiai kézi könyveknek a növényélettan kérdéseiben való teljes tájékozatlanságával s általán pongyola, sok helyt nagyon is hanyag nyelvezettel. Mellőztetik. A XIV. számú „Nyertem, mert tanultam“ jeligéjű pályadolgozat nem a feladott kérdésre felel, hanem ahelyett a rovarok és virágok kölcsönös viszonyát tárgyalja; egyfelől tüzetesebben a virágoknak a rovarlátogatás elfogadására, másfelől aránytalanul rövidebben a rovaroknak a virágok beporzására szolgáló berendezéseit, különben jó forrás után s annak talán igen is szolgai felhasználásával fejtegetve Mellőztetik Helyesen fogta fel a kitűzött kérdést a II. számú, „Omne túlit punctum, qui miscuit utile dulci“ jeligével ellátott dolgozat. Ez a kérdést terjedelmében felöleli, habár nagyon is dogmatikus rövidséggel tárgyalja, egy kitűnő német tankönyv nyomán, melyet a szerző nemcsak tárgyának be
