Református Kollégium, Marosvásárhely, 1887

lctboli dolog megfelelni azoknak, mint rendes és kötelezett feladataitoknak.

Zenében elég igyekezetei mutattatok fel. Kívánom jövőre vajha minél többen használnátok az alkalmat és időt a lelket üdítő szivet nemesitő, ha rólatok szólva nem is művészet, de kellemes foglalkozás elsajátítására.

Nem mondhatom ugyan azt az énekről, a melyet nagyon sokan, különösön a felsőbb osztályok tanulói közül, csak úgy immel-ámmal vettek, feledve, hogy kötelezett tárgy, feledve különösen, hogy a kit isten hanggal megáldott, kötelessége azt művelni, legalább annyira, hogy templomában ez adománnyal magasztalhassa teremtőjét.

A tornászat alól többen jelentkeztek felmentésre, de orvosi vizsgálat alapján csak kevesen mentettek fel, abban az erős meggyőződésben lévén az igazgatóság, hogy a mérsékelt rend- és torna-gyakorlatok, a gyengébb testüeknek is csak egészségére szolgálnak. Tény, hogy senkinek ártalmára nem volt. A torna vizsgálat rendben és pontosan, a jelen volt közönség teljes megelégedésére folyt le.

(Felolvastatnak az adományozásokról, gyarapodásról, egészségi állapotról, pályadijakról, jutalmakról szóló jelentések.)

Ezekután a mélyen tisztelt hallgatóknak, a kik becses meg- jelenésökkel szerencséltettek köszönetét mondva, közületek ifjú barátim az eltávozóknak szerencsét, boldogulást, a vissza törőknek üdülést és örömteljes találkozást kívánva: az 1887/88-ik iskolai évet bezárom.