Református Kollégium, Marosvásárhely, 1886
Megnyitó-beszéd. Tartotta: Horváth Gáspár igazgató tanár. 1886. szept. 5-én. Mélyen tisztelt h.! Ns tanuló ifjak, kedves barátaim ! Ez Isten kegyelméből újból megkezdődött iskolai év első perczeiben, mit tehetnék illendőbbet, mint ha a mélyen tisztelt hallgatóknak, mind a két nemből, kollégiumunk nevében mély köszönetét mondok, hogy becses megjelenésükkel ünnepélyünk diszét emelni méltóztattak, s mintha nektek, ns ifj., kik kötelességetek teljesítését megjelenéstökkel már is elkezdettétek, szives üdvözlet után, elismerést fejezek ki. S mintha különösön, köszönetét mondok azoknak a hajdan iskola-, később fegyvertársaimnak, barátaimnak, kik, midőn az ifjú korban szövődött barátság még mindig élő érzelmeinek engedve, összegyülekeztek : a viszontlátás örömét és ünnepélyességét az által is kívánták emelni, hogy a találkozás helyéül kollégiumunkat s épen e termet választották, hol 40 borús és derűs évvel ez előtt subscribáltak volt. Ha a forrásiiditő vizével lecsillapította szomját a vándor, közönyösön fordít hátat annak. — Ti ellenkezőleg ennek a helynek hű emlékét, hol értelmetök világosságot s szivetek meleget fogott, megőriztétek mind ez ideig. Ti a hála és kegyelet érzelmeit e kollégium valamint egykori tanitóitak és tanáraitak iránt, tegnapi összejöve- teletök alkalmával nem csak szép szavakban fejeztétek ki, de tettel is megörökiteni óhajtjátok. Fogadjátok ezért együttesen és egyenként „alma materünk“ nevében, ismételten meleg köszönetemet s azt a szivem teljességéből származó őszinte kívánságomat, hogy az ujabbi találkozásra kitűzött 10-ik év mindnyájatokat életben és egészségben találjon! Nem oly régen s nem is oly messze tőlünk esett az a furcsa eset, hogy egy szónok, kit ismerői épen nem tartottunk erős gondolkozónak, igy kezdette beszédét: „Sokat olvastam s még többet 1* F IH
