Református Kollégium, Marosvásárhely, 1886
17 Ev elején annak a reményemnek adtam volt kifejezést, hogy a kollégium falai erőszakos rombolástól menten, s az utczai su- hanezokhoz sem illő feliratoktól tisztán maradnak. Az a remény hiú volt. Az igazat megvallva, nem is azért mondottam, mintha magam is hittem volna. Jól tudtam én, hogy a tanulót perezekre, órákra, s talán még napokra is ambiczionálni lehet. De évre? olyan már nincs. Sőt állhatatósan hiszem, hogy igy lesz jövendőben is, s azután is sok-sok ideig; de még sem örökre. Es pedig nem abban reménykedem, mintha a kamasz-éveket élő ifjúság természetének átalakulását hinném. Annyira naiv nem vagyok. Mert a gyémánt hamarabb eléghet, az arany hamarább rozsdát foghat, s talán a párduez is elébb elvesztheti tarkaságát, mint sem a gyermekifjak rombolási hajlamaikról letegyenek. Reményemet a külső körülmények átalakulhatásába vetem. Kiváncsi tudni valamelyik, hogy mikor következik bé az? Akkor, mikor kollégiumunknál is (i millió frtot fog kitenni csak a magán alapítvány, mint az edinburgi egyetemnél, s ezzel arányban lesznek egyéb jövedelmeink, úgy hogy mi is 2 millió 200,000 frtot verhetünk egy épületbe, mint a. nevezett egyetem, pár évvel ezelőtt. Akkor aztán ha nem is egészen, legalább 2—3 méter magasságra, faragott márványból vagy dytróitból fogunk építeni, melyek romboló ked- vetökkel daczolni fognak. S ha valaki szilvaizzel bemázolja, rothadt almát, kotlós tojást, sáros lapdát vág ahoz, vagy illetlen szavakat firkál rá: két-három darabont, egy pedellus felügyelete alatt, a vezető-csövekből kiszökellő vízzel, melyet a „Vállas kútu-ból fogunk bévezetni, azonnal tisztára mossa. Hiú ábránd, csalfa remény?!—Puszta szemmel, futó tekintetre annak látszik; de 100,000-szer nagyitó üvegen, szegesen vizsgálva, nem az. Ugyanis kollégiumunk, itten Marosvásárhelytt m. e. 160 éves. Ez idő alatt a ref. hívek, s más tanügybarátok forintos adakozásai következtében, mindenféle vagyona és értéke mintegy 250 ezer forintra emelkedett. E szerint az említettem 2 millió 200 ezer írtból, a „minor summánál“ több van együtt, s az egészből csak rongyos 1 millió 950,000 írt hiányzik még. Annyi szent igaz, hogy későre kerekedik ki, oly későre, hogy Petőfivel szólva: „A gondolat merész szárnyú sas, Elfárad mégis, mire oda ér.“ 2 f
