Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
4 óta ez álma maternek nagyérdemű és lelkes Mltgs Elöljárósága és tanárikara volt az főképpen, a mely alkalmat és segélyt nyújtott, hogy pályámat megkezdhessem és mind ez óráig folytathassam. És most, midőn ennek támogatása mellett a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés választása folytán rég óhajtott czólomhoz érve, tanári székemet elfoglalandó vagyok, tán boldogabb lennék, ha szótlanul átengedném magamat a szívnek s az érzelmek árjainak, melyek majdnem magukkal ragadnak. De magasabb kötelesség parancsolja, hogy szóljak, s hogy kezemet a munkára vessem, melyet régi dicséretes gyakorlat ref. tanintézeteinkben az úján választott tanár elé szab, s a mely ez ünnepélyes órában reám is vár. Hozzá fogok pedig azzal a hittel és remónynyel, hogy az a jóakarat és bizalom, melyet eddig a Mltgs Elöljáróság és tanár társaim részéről tapasztaltam, s a melyet jövőre is kiérdemelni főtörekvésem leend, tőlem ezutáni, nagyobb felelősséggel járó munkakörömben sem lesz megtagadva. Kollégiumunk történetében a Méltóságos Elöljáróságnak azon intézkedése, melynek következtében én e helyen a mostani minőségben állok, egy nevezetes fejlődési mozzanatot képez. Távol legyen tőlem, ki „legkisebb vagyok az urnák szolgái közül,“ hogy magamban keressem ennek jelentőségét. Eszméknek, melyek örökkévalók, tényeknek, melyek hosszú időre kihatók, önmagukban van fontossága s nem személyek által, melyeknek élete rövid s hirtelen oda lesz5 mint a mezőnek virága. Nem szükséges mondanom, hogy a fejlődési mozzanatot e tanodában a „Magyar nyelv és irodalom* egy új tanszékének fölállítása képezi. Nemzeti nyelvünk és irodalmunk ismertetése és művelése eddig is egyik főgondját képezte iskolánknak, s ennek tanárai és tanítványai közül, külön tanár nélkül is, nem egy volt, a kire büszkén mutathatunk, a kiknek nevét „a történelem komoly szavú múzsája márvány lapokra érez betűkkel véste fel,“ mert tudományban és költészetben el nem múló érdemet szereztek maguknak és díszére váltak hazánknak. De a többi tudományágakkal egyformán rendszeresített tanszéko a magyar nyelvnek még nem volt, s minthogy ez éven kezdve ez is föl van állítva, joggal mond- hatám, hogy ez nevezetes fejlődési mozzanatot képez kollégiumunk történetében.
